Makó

A jó téma még a kanyarban is megállít…


Oláh Nóra – Makó
 
Hogyan és mikor kezdődött a fényképezés iránti affinitásod?
 
2005. karácsonyán kaptam meg az első fényképezőgépemet, ez indított el ezen a területen. Mivel később elromlott, nehezebbé vált a jó képek készítése. Ezt a részleges meghibásodást inkább kihívásnak tekintettem, mint akadálynak, és még nagyobb odafigyeléssel próbáltam komponálni. Majd 2009-ben, az első nyári keresetemből megvásároltam egy komolyabb kompakt gépet, amely újabb fellendülést hozott számomra a fotózásban.
 
Milyen témák foglalkoztatnak leginkább?
 
Eleinte a rendezvényfotózás volt napirenden, iskolai majd városi eseményeken fényképeztem. Nagyon érdekel a természet megörökítése is – ez az a terület, amelyre nem szabad sajnálni az időt: ki kell választani a megfelelő helyet, összeszerelni a technikát és kivárni a megfelelő pillanatot.
Emellett egyre inkább leköt az emberábrázolás, amelyet egyébként az egyik legnehezebb műfajnak tartok.
 
 
Egy fotós vajon másmilyen szemmel nézi a világot, mint mondjuk a kevésbé vizuális beállítottságú emberek?
 
A látásmód fokozatosan alakul, fejlődik, és válik egyre tudatosabbá. Civilként szállítmányozással foglalkozom, így szerencsésnek mondhatom magam, mivel Európa-szerte bizony bőséges témaválasztékom lehet. Néha a véletlen is a segítségemre siet, csak nyitott szemmel kell járni a világban. Például egyszer, amikor Németországban terelés miatt lekényszerültem az autópályáról, a tájnak egy olyan csodás részlete tárult elém, hogy azt rögtön meg kellett örökítenem. Kanyarban, vészvillogóval álltam meg, de sikerült lefotóznom! 
Angliában virágkötészeti bemutatókon volt alkalmam fényképezni, ami önmagában is látványos téma, de ott is egy-egy véletlen látványelem vagy „bemozdulás” még érdekesebbé tudta tenni a végeredményt.
Ugyanakkor izgalmas témát adhat például az árnyékok, a felhők rajzolata is…
 
Milyen alkotói szempontok vezetnek a képek komponálásában?
 
A  fotók beállítását, kompozícióját úgy kell elkészíteni, hogy az utómunka ne álljon többől, mint az alapvetően szükséges módosításokból. Természetesen szükség van különböző technikai effektekre, de még jobb, ha ezeket is magunk dolgozzuk ki. Például mostanában vakura építhető diffúzorral kísérletezek. Az egyszerű, de eredményes megoldások híve vagyok. Ideális esetben a portréknál is elegendő az alapretus. A Photoshophoz még nem  igazán értek, azt azért hasznos lenne megtanulni.
Néha kísérleti fotókat is készítek, legtöbbször a leghétköznapibb tárgyak (pl. üvegedény, víz-olaj keverék, színes póló, stb.) segítségével
 
 
A vérbeli fotós magányos figura, vagy fontos tartozni szakmabeli társakhoz, csoportokhoz?
 
Többnyire egyedül próbálom magam fejleszteni, tudásomat tökéletesíteni, a saját stílusomat kialakítani. Mások műveiből nem merítek ötletet vagy ihletet, a merev előírásokat nem szeretem. Persze vannak fotós barátok, akikkel folyamatos eszmecserét folytatunk, és tiszteljük egymás munkásságát. Mivel tanulmányaimat a SZIGNUM-ban végeztem, az ottani fotós szakkör – élén Czibolya Kálmánnal – szintén nagy lendületet adott.
 
Terveim között szerepel kiállításon való bemutatkozás is, Miklai Péter alkotótársammal közösen, igyekszünk majd összhangba hozni a témáinkat. 
Még az út elején járok, nem tartom magam művésznek, hiszen csak hobbiszinten fotózom, de elképzelhető, hogy egyszer még „pályára állok”…
 
(Fotók: Bálint András)