Makó

Tünde néni Prédikátora és Földmérője


Oláh Nóra – Makó

A hétfő esti író-olvasó találkozón a makóiak fogalomkörében Tünde néniként ismert képzőművész-írónővel  beszélgetett.

A bemutató során a szerző Mezei Katalinnal, a Széphalom Könyvműhely vezetőjével, József Attila- és Príma-díjas költővel folytatott beszélgetéséből kiderült, hogy az új kötet az eddigieknél hosszabb lélegzetű, nagyobb epikai műfajt képviselő alkotás, amely több történet egymáshoz kapcsolódásából keletkezett. A kisregény-folyam három téma köré épült.

A címadó Templomkerti látomások érzékletesen lefestett helyszíne a református ótemplom kertje, amely a gyermekkortól kezdődően emlékek sorát idézi. Két központi szereplője, a Földmérő és a Prédikátor alakját valós személyekről – Giba Antalról és Szirbik Miklósról – mintázta alkotójuk. A hozzájuk kapcsolódó történetsor nemcsak a szűkebb helyi közösség, hanem tágabban szemlélve a Dél-Alföld, Magyarország, sőt Kelet-Közép-Európa múltbeli és jelenkori történelméről is hű képet ad. Komoly és fontos tanulsága a kisregénynek sajátosan kiszolgáltatott helyzetünk, kulturális örökségünk szerves belefonódása a jelenkor eseményeibe. Különös atmoszférát teremtenek az idő-áttűnések, illetve az itt élők beszédmódjából irodalmi szintre emelt nyelvezet.

A második történetcsokor 20-25 évnyi korszakot felölelő, s a jelent éppúgy beleszövő eseményei a Makói Művésztelep köré épülnek. Az alkotóközösség határon túl élő tagjairól, a velük megtörtént (vagy talán megtörténhetett) eseményekről természetesen itt sem dokumentumszerű hűséggel, hanem kiapadhatatlan fantáziával mesél az egyes szám első személyben minden történetben jelen lévő író-alkotótárs. Mint ahogy a személyek is csak félig valósak – másik felüket, nevükkel együtt a képzelet színezte hozzá -, mégis hitelesek.

A közönség érdeklődve hallgatta a beszélgetést.

Mivel a szereplők ihletői egy kivétellel ma már nem élnek, ez a kisregény egyúttal emléket is állít nekik.
A harmadik, ugyancsak kaleidoszkóp-szerűen elénk vetített történésfolyam a közelmúlt szomorú változásainak hatása alatt született. A betegség, az elesettség keserű személyes élménye ehhez a témakörhöz inspirálta a ciklus novelláit.

A kötet különleges, a valóság és a fantázia szférái között izgalmasan játszó hangulatából közvetlenül is ízelítőt kaphattak a jelenlévők a szerző ugyanis három jellemző részletet olvasott fel írásából. A „Földmérő szerelmei” az első történetsorhoz (és érintőlegesen Makó meghatározó építész-tervezőjéhez, Giba Antal személyéhez) kapcsolódik, míg a „Kötéltáncosok” a második, a több korszakon átívelő helyi művészeti életet reprezentáló elbeszéléshez. Ez utóbbit egy valós esemény ihlette, amikor a ’40-es években egy kötéltáncos látogatott a városba. Mutatványát festőien láttató erővel szemlélteti az író – egy képzeletbeli műalkotás, „Paletta tanár úr” festményének leírása kapcsán. A harmadik gondolatfüzérhez egy, az időt közvetlen és szimbolikus értelemben is érzékeltető írást választott Jámborné Balog Tünde, az „Anyám órái”-t.

A szerző már következő, Havazik Csíkban című kötetén dolgozik, amely az édesanyja családjának történetét mutatja be, és amely várhatóan karácsony előtt jelenik meg. A Templomkerti látomások történeteinek valóságalapjául sokat merített Tóth Ferenc kutató és gyűjtő munkásságából, ezt egészítette ki saját megéléseivel és képzelőerejével – igazi „látományokat” létrehozva.

Alkotói és írói munkásságát párhuzamba hozva elmondta, hogy míg az „anyag romlandó”, ezzel szemben az írás maradandó értéket képvisel.

A könyvbemutató – hűen az író-és-alkotóművész szerves egységéhez – kiállítással is kiegészült: a paravánokon a kötetben szereplő metszetek láthatók. Ahogy Mezei Katalin is elmondta, nagy felkészültségű, élettapasztalatokkal bíró, érzékeny író nagy nyereség a magyar irodalomnak, de elsősorban a makói irodalombarátoknak.