Makó

Öt JAG-os diák kiállításával nyílt meg a makói Ifjúsági Művésztelep


Oláh Nóra – Makó

A Városház Galéria paravánjain látható művek különböző stílusról, alkotói törekvésről árulkodnak: most bontakozó, mindenre nyitott és fogékony, ugyanakkor egyre céltudatosabban utat találó egyéniségekről. Közös bennük, hogy mindnyájan több éve tevékenykednek az Ifjúsági Művésztelepen, tagjai a gimnáziumban működő kARTon körnek, így aligha meglepő, hogy szárnypróbálgatásaikat is az a személy ajánlotta a jelenlévők figyelmébe, aki mindezt folyamatában is jól ismeri: Kocsisné Maráczi Margit tanárnő.

A megnyitó pillanatai.

A 7. osztályt befejező Gera Orsolya a legfiatalabb a kiállítók között, de egyéni eszközkezelése, választott témáinak üzenete máris tudatos alkotót sejttet. Igazi mély érzésű művészlélek, akinek sikerül szintézisbe hozni a versek és regények világát a képzőművészettel, ahogy ez „Könyv-lélek” és az „Erdő tündér” is mutatja. Éppúgy szívesen ábrázol természeti formákat mint mesterséges tárgycsoportokat – előbbire példa a „Mesevilág”, utóbbira a „Csendélet” és a „Könyvtár”. A Csendélet egyébként egy érdekesen inverz – fordított színvilágú – munka, vörös háttéren fehérrel készítve, különösen friss, légies hatást kölcsönözve ezzel. Kiváló plasztikai érzékről és a színek térképző hatásának ismeretéről árulkodik a „Béke” és „Kettős harang” című műve.

Az érdeklődők egy csoportja a Hagymaház pódiumtermében.

Joó Rebeka Zoé ugyan még csak most válik „nagy” gimnazistává, némely alkotását látva azonban korát megelőzően érett, komoly problémákkal foglalkozó szellemiséget fedezhetünk fel. A képzőművészet mellett ő is intenzív irodalmi érdeklődést mutat; szívesen és könnyen illusztrál, ezzel is bizonyítva gazdag képi fantáziavilágát. Technikák és témák terén nyitott, kíváncsi és kísérletező, aki jócskán „kinőtte” az iskolai feladatokat. Egyik kedvenc témája az állatok világa, erre példa a kiállításon az őserdei környezetben tekeredő kígyót ábrázoló zsírkrétarajz vagy a „Farkas falka” című, vegyes technikával készített grafika. Ugyancsak szívesen örökítette meg képein Makó és Apátfalva épületeit: egy sorozata tavaly látható volt a makói Tourinform Iroda kirakatában. Évek óta kiemelkedő eredményeket ér el különböző rajzpályázatokon is.

A 10. osztályos Szilassi-Horváth Réka sokszínű, kiegyensúlyozott, lineárisan fejlődő alkotó, aki bár inkább festői egyéniség, de parafrázisai, fonást és csomót ábrázoló rajzai arról árulkodnak, hogy grafikában is kiváló. Tudatosan bánik a színekkel, a tónusokkal, többféle ecsetkezelést is használ munkáin. Egy csodás diófapác alkotása Amerikába is kiutazhatott. Látvány után éppúgy képes alkotni, mint képzelet alapján, kompozícióiban fellelhető valamilyen mélyebb, mögöttes tartalom: szimbolikus erővel bír „Az életfa”, hideg-meleg színkontrasztokkal kelt hatást az „Őselemek harca”, míg a „Mandala” a rend utáni vágyat tükrözi. Szép feldolgozásait láthatjuk a Makovecz-épületeknek is („Fürdők fürdője”, „Iskolám”). Nem meglepő, hogy ez az ifjú alkotó is pályázatok sorát nyerte már az elmúlt évek során.

A Fürdők fürdője.

Egyik legcéltudatosabb, legmarkánsabb alkotói egyéniség az ugyancsak 10. osztályos Medvey Orsolya, aki évek óta erősen vonzódik a manga sajátos világához. Ez az érdeklődés olyannyira mély, hogy szerves folytatása lett a japán nyelv szeretete, sőt megismerése is. Hasonlóan intenzív figyelmet szentelt az egyiptomi művészetnek is: három évig tagja volt annak a csapatnak, amely a Szépművészeti Múzeum egyiptomi versenyén dobogós helyezéseket ért el. Biztos rajztudása mellett széles körű olvasottsága is kellő alapot ad arra, hogy saját történeteit képsorokká alakítsa. Eredeti japán könyvek segítségével elsajátította a mangarajzolás lépéseit, szabályait, de vérbeli művészpalántaként tovább is lépett: megalkotta a saját külön stílusát. Imponáló tudását már országszerte, sőt külföldön is meg- és elismerik, megbízásokat, pályadíjakat kap. Valószínűleg egy szárnyalni készülő pályakarrier elejét láthatjuk most…

A most érettségiző Balássy Gábor ugyancsak sokoldalú és tudatos módon szerzett jártasságot a különböző stílusokban és technikákban. Precíz grafikáin jól érzékeli – és érzékelteti – a különböző irányú és mennyiségű vonalak térképző szerepét, ez látható a „Háztetők felett” és a „Vár” című alkotásain. Kiállítási anyagának legkiforrottabb darabjai a – néhol az impresszionizmust idéző, néhol a szimbolizmus törekvéseire épülő – tájfestményei, amelyek gazdag színvilágot, finom ecsetkezelést mutatnak. Képeinek fő erőssége, hogy képes térmélységet, anyagszerűséget visszaadni a színek segítségével; felhőábrázolásai ugyancsak rendkívül sokrétűek, hitelesek. Szakirányú felkészültségét rajz és vizuális kultúrából tett ötös érettségi vizsgája, no meg számos pályázati eredmény is dokumentálja.

Egyedi képeket láthatnak az érdeklődők.

Az öt pályázó munkásságát a már felsoroltak mellett még egy fontos részlet is összekapcsolja: a mindegyikük pályájának hátterében álló, szerető-támogató családi háttér, amely nélkül bizony sokkal nehezebb lenne ilyen kiemelkedőt alkotni. Ők ezt a maguk módján hálálják meg, méghozzá ezzel a kiállítással, amely június 25-ig várja az érdeklődőket a Hagymaház pódiumtermében.

További ízelítő az Ifjúsági Tárlatból:

Fotók: Lóczi Gábor