Makó

Makón alaposan meglepték az Operaház nagyköveteit


Oláh Nóra – Makó

– A határ a csillagos ég lehet annak, aki kitartóan tanulja és gyakorolja a választott művészeti ágat – kezdte a bemutatót a Bartók iskola egykori növendéke, a Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban is fellépő Bátori Éva.

A jelenlévők már megtették az első lépéseket eme cél felé – ezt az a kisfilm is mutatta, amely a Bartók és az Almási épületben folyó sokrétű oktatásról adott átfogó képet, Nagy Árpád klarinétművész, művésztanár narrációjával. A „kis iskola – nagy lélekkel” mottó hátterében a kis iskola a közvetlen, személyes kapcsolatok biztonságot adó közegét, míg a nagy lélek a művészetközpontú nevelés jellemformáló erejét jelentik az itt tanuló gyerekek számára, akik egy világot átfogó, univerzális nyelvezet elsajátítása mellett érzelemgazdagabbá, türelmesebbé és figyelmesebbé válnak.

Ambrus Ákos interaktív előadása a SZIGNUM-ban.

Csonka Zsuzsanna először azt a két híres budapesti helyszínt, az Erkel színházat és az Operaházat mutatta be vetített képek segítségével, amelyek több zenei műfajnak, így az operának és a balettnek is otthont adnak.

A 103 éves, kezdetben 3167, később 2400 fős nézőterével az Erkel Színház évtizedekig a főváros legnagyobb befogadóképességű fedett teátruma volt. 1951-ig önálló intézményként működötmajd a Magyar Állami Operaházhoz csatolták. 1961 és 1962 között felújították, negyvenöt évvel később műszaki okok miatt bezárták. 2013. március 1. óta ismét az Opera „testvéreként” üzemel.

A Operaház 1884. szeptember 27-én, Ferenc József császár jelenlétében (és támogatásának köszönhetően) nyitotta meg kapuit a közönség előtt, eredetileg Magyar Királyi Operaház néven. 1945 óta az intézmény hivatalos neve Magyar Állami Operaház. Megnyitását követően a magyar balettművészet központja lett. A Magyar Állami Operaház balettegyüttese, a Magyar Nemzeti Balett  ma is az ország első számú együttese.

Bátori Éva operaénekes a SZIGNUM diákjai közt. Fotó: SZIGNUM

Az épületek bemutatása után a jelenlévők egy igazi balettklasszikusból is ízelítőt kaphattak: a halhatatlan Grimm-mese, a Hófehérke Kocsák Tibor zeneszerző és ifj. Harangozó Gyula koreográfus jóvoltából került színpadra. A darab részleteinek vetítése közben Csonka Zsuzsanna felhívta a figyelmet arra, hogy egy-egy ilyen adaptáció igazi összművészeti alkotás, hiszen az ének, a zene, a tánc, a színjátszás, valamint az irodalom, a film- és a képzőművészet több ágának együttes munkája szükséges hozzá. Kitért arra is, hogy milyen alapfeltételek kellenek ahhoz, hogy valaki balettművésszé válhasson, valamint megtanított néhány szakkifejezést (érdekesség: a zene szaknyelve az olasz, míg a baletté a francia).

A Bartók diákjai közös énekkel lepték meg az operaénekeseket. Fotó: Bárdi Andrea

A bartókos diákok két fordulóban vehettek részt az opera és a balett műfaját ismertető előadáson, a második végén még egy meglepetés-produkcióra is sor került: egy diák részletet énekelt az Elizabeth-ből, majd a program közös énekléssel zárult.