Makó

Szobrot kapott Makó első történetírója


Oláh Nóra – Makó

A tiszteletadás a Belvárosi Református Templomban kezdődött, ahol igét hirdetett Főtiszteletű dr. Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora. Az örök emberi hitetlenkedést, kételkedést szimbolizáló Krisztus-tanítvány, Tamás példázata a mai kor számára is érvényes és értékes következtetést hordoz („Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” János ev.).

Krisztus középpontba helyezését Szirbik Miklós is megvalósította, nemcsak lelki-szellemi síkon, hanem nagyon is kézzelfogható – építészeti – formában is: az ő munkássága alatt a templom kereszthajóval bővült, illetve ekkor létesült az épület karzata.
A istentiszteleten énekkari szolgálat is elhangzott, a Dr. Mihálka György Városi Vegyeskar tagjainak részvételével.

A megemlékezés a csipkesori Szoborparkban, Szirbik Miklós szobrának avatásával folytatódott. Buzás Péter polgármester köszöntőjében kiemelte, hogy egy város értékét, „élhetőségét” nem elsősorban tárgyi adottságai határozzák meg, hanem a benne élők szellemisége, az általuk létrehozott, korról-korra átörökített gondolati és művészeti kincsek együttes hatása. Beszélt a szobor létrejöttének előzményéről is: 2013-ban Makó Város Önkormányzata pályázatot nyújtott be a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) Vizuális Művészetek Kollégiuma nyílt országos köztéri szoborpályázati felhívására „Szirbik Miklós portrészobrának megvalósítása Makón” címmel. Az alkotás elkészítésére Kis Jenő Ferenc makói szobrászművész kapott megbízatást; maga a mű 5/4-es léptékű, anyaga patinázott bronz, fagyálló süttői mészkő talapzaton elhelyezve.

Jámborné Balog Tünde, Makó díszpolgára idézte fel Szirbik Miklós alakját.

A köszöntő gondolatok után Jámborné Balog Tünde művésztanár, Makó díszpolgára – aki írásaival, alkotásaival maga is meghatározó és értékteremtő alakja a városnak – mondott avató beszédet. A bronz és a kő „holt anyagából” érzékletes jellemrajzzal, számos felidézett adattal varázsolta elevenné Szirbik Miklós alakját, szellemiségének kortalan aktualitását.

Az alkotást Buzás Péter polgármester és Dr. Fekete Károly, a Debreceni Hittudományi Egyetem rektora leplezték le, majd Kondrát Zoltán lelkipásztor mondott imádságot; az ünnepség koszorúzással és a Városi Vegyeskar énekével zárult.

Ki volt Makó első történetírója?

Szirbik Miklós 1781. április 3-án született Makón, gazdálkodó családban, amely a 18. század első évtizedeiben települt be a városba. A helyi református iskolában kezdte meg tanulmányait, Orbán József és Berei István tanítványaként. Innen a Debreceni Kollégiumba került, majd 1808 augusztusától a következő év húsvétjáig Göttingában az Universitas Georgia Augusta teológia hallgatója. Ebből az időből maradt fent egyetlen arcképe.
Két évig Feketegyarmaton lelkész, majd öt esztendeig Dobozon prédikátor. Innen hívták haza szülővárosába 1817-ben Szilágyi József helyébe másod-prédikátornak. Szikszai Benjámin halála után, 1828-ban első prédikátor. 1829-ben a traktus tanácsbírája és Csanád vármegye táblabírája. Egészségi állapota 1850 után fokozatosan romlott, végül 1853. október 10-én halt meg.
A reformkor polgári közgondolkodásában a nemzeti hagyomány ápolása és a népi kultúra felé fordulás egyre nagyobb szerephez jutott. Ebben a szellemben szorgalmazta Kis Bálint, a békés-bánáti egyházkerület helyettes esperese, hogy a lelkészek dolgozzák fel egyházközségük múltját. Az így keletkező művek sorába illeszkedik be Szirbik Miklósnak 1835-36-ból Makó várossának közönséges és az abban lévő Reformata Ekklé’siának különös leírása. Mai szóhasználattal: Makó városának általános és az abban lévő református egyházak részletes leírása. A 223 lap terjedelmű kéziratból 80 lapot tesz ki a város leírása; munkájának nagyobb felében a református egyházról ad számot. Enciklopédikus teljességű, megállapításaiban tömör és lényeglátó, megfogalmazásában szabatos és tárgyszerű írásművet hagyott az utókorra.