Makó

Még a templomtetőre is felmászott a makói parókus


Korom András – Makó

– Mit választotta az egyházi pályát?
– Nagyléta népessége, köztük nagyszüleim és szüleim is templomba járó emberek voltak, nagyon szerettem szüleimmel templomba járni. Általános iskolás koromtól ministráltam, de nem csak vasárnap jártam templomba, hanem hétköznapokon a reggeli 7 órás mise után mentem csak iskolába. Hogy miért választottam egyházi pályát, nem tudok választ adni, úgy érzem Isten választott ki erre a feladatra – mondta Janka György parókus-esperes.

– 1963-ban Nyíregyházán szentelték pappá? Milyen előzmények után?
– A Hajdúdorogi egyházmegye papnevelő intézete működik Nyíregyházán. De működik ilyen a Budapesti Hittudományi Főiskolán, illetve a legkiválóbbak a rendszerváltás után, mint ahogy Ferenc fiam, Rómában is tanulhatnak. Nyíregyházára azután kerültem, hogy a debreceni Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban érettségiztem jeles eredménnyel. 8 évig oroszt tanultam, s napjainkban is borzasztóan bánt, hogy csak úgy félvállról kezeltem ezt a nyelvet, ahogy mások is. Latint igyekeztem tanulni, már a gimnáziumban is volt ez a nyel. A teológiát azonban már magyarul tanultuk a főiskolán.

– Segédlelkészként elsőként Hajdúböszörményben kapott állást, majd Nyírvasváriba került. Mennyire érintette meg ez a két hely?
– Hajdúböszörmény körülbelül olyan szerkezetű, mint Makó, nagy tanyavilággal, volt, hogy 20 kilométerre jártunk ki filiába, szép templomunk volt. Nyírvasváriban nagyon szerettek az emberek templomba járni, nagyon szép emlékek fűznek mindkét helyre, jól éreztem magam.

– 1970-ben azonban Makóra került…
– Eszem ágában sem volt, hogy Makóra kerüljek, hiszen nagylétai vagyok, a feleségem nagykállói születésű, édesapja Szakolyban, Balkány mellett volt parókus, azaz minden a Hajdúsághoz és a Nyírséghez kötött bennünket. Amikor szóba került Makó, anyósom azt mondta, hogy az olyan messze van tőlük, hogy meg sem fognak tudni látogatni bennünket, ugye akkoriban csak nagyon keveseknek volt autójuk. Én Nyírvasváriban személyi káplán voltam, miután a főnököm nyugdíjba ment, nekem valahová mennem kellett. A lehetőségek közül nekem Makó volt a legoptimálisabb hely. Nem csalódtam, megtaláltuk a számításunkat a városban. Sajnálatos, hogy itt a Maros-parti városban messze nem (voltak) olyan buzgók a hívek, mint a Nyírségben. Amikor ide költöztünk már 3 gyermekünk volt és még 2 itt született. A legidősebb fiam egy évig volt makói óvodás, majd a Bartókban tanult, ami már akkor is nagyon jó iskolának számított. A feleségem 1944-ben született, épp akkor, amikor a front áthaladt Nagykállón, s a bombázások miatt gyerekkori trauma érte. A szegedi klinikán pedig megvolt a megfelelő állandó kezelés. Így adott volt, hogy Makón telepedjünk le. Alig hiszem, hogy már a 45. esztendőmet húzom itt, gyönyörű a templom, a parókia, szp nagy a kert, így kertészkedni a lehet benne, ráadásul nagy az egyházkerület, hiszen egész Békés megye ide tartozik, ahogy Csongrád megye Tiszától keletre fekvő része.

Janka György megszerette Makót és megnégyszerezte a görög-katolikus hívek számát is.

– A városnapon átadásra kerülő Makó Városért Emlékplakettet azért kapja, mert minden erejével a helyi hitélet megújításán és az egyházközség gyarapodásán dolgozott. Mit takar mindez?
– Engem az akkori hatalom nem piszkált, tudták, hogy az 5 gyerek miatt van elég bajom, nincs időm a politikára. Tudták, hogy a rendszert a szószékről nem buktathatom meg, azaz békén hagytak. 1970-ben a felmérésem szerint 416 hívő tartozott az egyházközséghez. Nemrégiben újra felmértem a görög-katolikusságot, lévén, hogy nyugdíjba vonulok. Azt találtam, hogy jelenleg 900 magyar s 500 cigány hívő tartozik ide. Mindent megtettem azért, hogy szeretettel legyek az emberek irányában, aki csak betért hozzá, annak hitéleti segítségére voltam. Felnőtteket kereszteltem, majd azok gyerekeit is. Az 1990 után beindult pályázati rendszer segítségével sikerült felújítani a templomot, azzal a városi segítséggel, melyet a Buzás Péter vezette testület biztosított. Ugyanis az egyházközségnek sosem volt annyi pénze, hogy az önrészt biztosítani tudta volna.

– Hallottam róla, hogy a templomtetőre is felmászott?
– Fel. Rossz állapotú pala borította, s toronyról leeső jégcsapok ezt átlyukasztották. Ezeken a lyukakon pedig beázott a templom. Egyszer azt történt, hogy a toronysisakon a viharos szél egy alkalommal kinyitotta a kibúvó ajtaját. Vihar után felmentem a Ferenc fiammal, aki ezermester. Kinyúltam, hogy megpróbáljam behúzni az nyitott ajtót, s akkor éreztem, hogy a levegőben levő feszültség csapkodja a kezemet. Gyorsan le is menekültünk. Megcsináltattuk a templom tetejét, illetve szintén városi segítséggel 2010-ben alá is tudtuk szigeteltetni azt. S a parókia tetejét i sikerült felújítani.

– Említette. hogy idén nyugdíjba megy, de úgy tudom, el is költözik a városból a fiához. Nem sajnálja az itt töltött 45 évet?
– De, nagyon sajnálom, azonban mást mond az eszem és mást a szívem, ahogy Szent Pál írja: más törvényt érzek magamban, az egyik az értelmem, a másik a testem törvénye. Idős korunk, azaz családi okok miatt költözünk Nyíregyházára, közel az egyik fiamhoz. Hogy ott majd mit fogok csinálni, nem tudom. Szeretek olvasni, s világ életemben szerettem volna horgászkodni és méhészkedni, de eddig nem volt rá időm. Nyíregyházán is misézni fogok.