Makó

Szegváriné arany érdemkeresztje


Korom András – Kiszombor

A Magyar Arany Érdemkereszt Polgári Tagozatát vehette át polgármesterként végzett lelkiismeretes, példamutató munkája elismeréséül Szegvári Ernőné, Kiszombor polgármestere a Belügyminisztériumban rendezett ünnepségen a nemzeti ünnep alkalmából.

– Mit jelentett Önnek, amikor Pintér Sándor belügyminisztertől átvehette a kitüntetést? – kérdeztem Szegvári Ernőnétől.
– Nagyon felemelő pillanatot jelentett, megtiszteltetésnek éltem át, s jó érzés volt ezt átvenni. Úgy gondolom, hogy a kitüntetés a polgármesterségnek, mint feladatnak az ebben a munkakörben, illetve az ezt megelőző időszakban szakemberként végzett munkának szólt. A hivatal dolgozóival – mint háttércsapattal – érdemelhettem ki ezt a kitüntetést és természetesen a családom is ott állt és áll mögöttem. 2002-től vagyok Kiszombor polgármestere, de már 1991-től pénzügyi vezetőként dolgoztam a községházán. Azaz a helyi önkormányzat megalakulása óta tevékenyen részt vettem annak munkájában is.

– Kiszombor nagy előnye, hogy számos műemlék épülete van. Jó részüket fel is újították…

– Óriási nagy áldás, de hatalmas teher is, hiszen ezeket a finanszírozásnál nem veszik figyelembe. Nagyon lepusztult állapotban volt több műemlék épület, ezek közül sikerült rendbe hozni a Rónay kúriát, illetve a helytörténeti gyűjteménynek helyt adó magtárépületet. Sajnos a Rónay kastéllyal nem tudtunk eddig előre lépni. Elődöm, Nagy Tibor polgármester pert indított érte, s a Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében ez végül a község birtokába került. Felújítása önrésze is óriás mértékű, de a legnagyobb probléma az, hogy ha ezt megtörténik, azután hogyan üzemeltessük majd éveken át. 2010-ben a makói levéltár és a múzeum szerette volna raktárként használni, tárgyalásokat is folytattunk ennek érdekében a megyei önkormányzat vezetőivel, de változott a jogszabály, s a megyétől ezek a feladatok elkerültek. A Rónay kastély funkcióját kellene megtalálni, s akkor már könnyebb lenne a helyzetünk. Nagyon sokat tudtunk előrelépni a műemlékek helyzetében, de megújultak az orvosi rendelők, az általános iskolák is.

– Most azonban hamarosan befejeződik az utóbbi idők legnagyobb beruházása. Hogy állnak ezzel?

– A legnagyobb munka most a befejezés előtt álló csatornázás, melyet korábban nagyon vártak az emberek. Érezzük, hogy ez terhekkel fog járni, hiszen a víz- mellett csatornadíjat is kell fizetni. A napokban várjuk az útépítők megjelenését. Főleg a Haleszben ment tönkre nagyon sok utcánk, ez a község legmélyebben fekvő területe.

– Annak idején miért indult a faluvezetői posztért?

– 2002-ben elhunyt az elődöm, s azért indultam el a választáson, mert itt születtem, nagyon szeretem ezt a falut. Ezért úgy gondoltam, ismerem a község működését, hasznára válhatok a településnek. A választók is így gondolták. Bár előtte is a községházán dolgoztam, de nem gondoltam, hogy a polgármester feladata ilyen összetett, hiszen beletartozik az apró, pici problémáktól kezdve a csatornaépítésig, ivóvízjavító programig minden.

– Jól hallottam, hogy határozott kézzel vezeti a falut?

– Valószínű, hogy ebben van is valami. Ehhez a munkához ugyanis kell egy kis határozottság. A testülettel együttműködve mindig meg kell találni a helyes irányt, s e szerint végrehajtani a feladatokat. Rendben kell, hogy menjenek a dolgok. Egy polgármester legyen határozott, de azt hiszem ez minden szakmában, pályán így van.

– Hogyan kapcsolódik ki?

– Egyszerű dolgokkal, olyanokkal, melyek azonnal meghozzák a sikert. Még a háztartáson belül is sikerorientált vagyok. Amikor főzök, s odateszem az ételt a családnak, azonnal kapom a visszajelzést, hogy ízlett-e nekik vagy sem. Ráadásul a háztartási munka engem remekül kikapcsol, ott is azonnal látom az eredményt és még a feszültséget is levezeti. Színházba járok, nagyon szeretek olvasni könyveket, napilapokat, igaz az utóbbiakat az interneten. És nagyon fontos számomra a két unokám, az egyik kislány 7, a másik 11 éves.