Hírek

Varga Péter a vidék erősítésével teremtene új munkahelyeket


Korom András – Makó

– Minden makóit az érdekel, hogy részt vesz-e a kampányban Buzás Anna, a DK korábbi jelöltje, akinek jelöltsége az Összefogás 2014 megalakulása miatt szűnt meg? – kérdeztem Varga Pétertől, az Összefogás 2014 országgyűlési képviselőjelöltjétől.
– Fontos kérdés, ki az egyéni jelölt, ki képviseli egy közösség alapértékeit. Arról született döntés, hogy az MSZP, az Együtt 2014, a Demokratikus Koalíció, a Párbeszéd Magyarországért, a Magyar Liberális Párt, a Modern Magyarország Mozgalom is együtt dolgozik a jelenlegi kormány leváltásán. Makó és Hódmezővásárhely térségében jelentősebb bázissal ezek közül az általam képviselt MSZP-nek, illetve a DK-nak van, de megjelenik az Együtt-PM szövetség is. Azaz együtt dolgozunk Buzás Annával és a DK-val is, közös elnökségi ülést is tartottunk.

– Kicsit különbözik a vásárhelyi és a makói térség, már abból a szempontból is, hogy míg az előbbi nagyváros mellett csak három település van, addig Makó térségében 15 falu. Sikerült-e közös, a választókerület egészére érvényes programot kidolgozni?
– Nem látom nagymértékben különbözőnek a két térséget. A makói térség kistelepülései inkább Szeged vonzáskörzetébe tartoznak. Vásárhely önmagában megyei jogú város, önálló szerepet tölt be. Ám Makó és Vásárhely is mezőgazdasági jellegű települések, a megoldandó feladatokban sem különbözik a két város és térsége. Az eddigi fórumaimon az derült ki, hogy az emberek legnagyobb problémáját a munkanélküliség jelenti mindkét térségben. Elsősorban a közmunkának és a külföldi munkavállalásnak köszönhető az, hogy decemberben-januárban 1-3 százalékkal növekedett a foglalkoztatás, de azért, mert 300 ezer közmunkás ült az iskolapadban. Ezt a rendszert az adóforintokból működteti a kormány. Ideiglenes megoldásként jó a közmunka program, de erőltetett menetben és hosszú távon nem lehet jó eszköz a munkanélküliség csökkentésére. Ha érdemi változásokat akarunk a munkanélküliség megoldásában, tőkebeáramlást kell segíteni, és az itt lévő erőforrásokat kell mozgósítani, ösztönözni a fejlesztésre, mert kevés a helyben meglévő tőke, és a befektetéseknek sem elsődleges célpontja a vidéki Magyarország. Az erőforrásokat a helyben megtermelt termékek feldogozóiparának fejlesztésére kell koncentrálni, amihez a termelők összefogására is szükség lenne. A vidékfejlesztés nem csak a mezőgazdaság fejlesztését jelenti. A vállalkozások szenvednek a jelenlegi gazdaságpolitikától, ezért kiszámítható kereteket kell teremteni a gazdaságban, egyszerűsíteni kell a bürokratikus előírásokat, kedvezőbbé kell tenni az adózást, újra kell indítani a hitelezést annak érdekében, hogy a vállalkozások fejleszteni tudjanak, egyáltalán levegőhöz jussanak. Az Európai Uniós támogatásokat a gazdaság fejlesztésének, felélénkítésének szolgálatába kell állítani. Olyan szabályozásra van szükség, amely pozitívan különbözteti meg, preferálja a vidéki térségekben történő befektetéseket, hogy a kisvárosokban, így Hódmezővásárhelyen és Makón, valamint a környező falvakban is valódi munkahelyek létesülhessenek a gazdaságban, ne csak a közmunkások száma nőjön folyamatosan.

– Forró politikai kérdés lett a makói kórházé. Mi lehet Ön szerint a jó megoldás?
– Kiemelten kezelem apátfalvi polgármesterként is az egészségügyet, mely kapcsán beszélnünk kell az alapellátásról és a magasabb szintű egészségügyi ellátásokról, a kórházakról és szakrendelőkről. A kistelepülések alapellátása Makó térségében nem olyan fájó pont. Ha azonban az orvosok és az ápolónők elvándorlását nem tudjuk idejében megállítani, éppen a kistelepüléseken lesz nagy a baj. 10-15 éven belül oda juthatunk, hogy nehéz lesz ide háziorvost találni. Ráadásul a háziorvosok átlagéletkora rendkívül magas. Sok helyen kellene felújítani a rendelőket, fejleszteni a szolgáltatásokat. A kórházi integrációra szerintünk ebben a formában nem volt szükség. Úgy látom hogy a makói és a vásárhelyi kórháznak sem volt igazán jó. Tudom, hogy jelenleg senkinek sem célja, hogy megszűnjön a makói kórházi ellátás, nem vonom kétségbe, hogy Kallai Árpád főigazgatónak orvosként éppen olyan fontosak a makói betegek mint a vásárhelyiek. De amikor dönteni kell egyes kérdésekben, úgy látom a korábbi tapasztalatok alapján, hogy mindig a központ lesz a fontos. Az ilyen döntések sorozata pedig összeadódva igen kedvezőtlen helyzetbe hozhatja a makói kórházat, mint ahogy ezt már megtapasztaltuk. Legrosszabb esetben azt eredményezheti, hogy megszűnik a gyógyító ellátás Makón. Látjuk, hogy a fejlesztési források elosztása is milyen aránytalanul történt, hiszen a 2700 millió forint több, mint négyötöde Vásárhelyen kerül felhasználásra, egyötöde pedig Makón. Erre nincs igazán érdemi magyarázat. A döntések a makóiak feje felett, azok kizárásával történnek. Most mindenki azt mondja, hogy megmarad, jó lesz és fejlesztjük tovább a makói kórházat. De lehet, hogy az általam előbb említett kedvezőtlen döntések sorozata 10-15 év múlva oda vezet, hogy felvetődhet az a kérdés; maradjon, vagy ne gyógyító ellátás a makói kórházban. Az a feladatunk már most, hogy megértessük a döntéshozókkal, hogy fontos a makói kórház megmaradása. Nem irigyeljük a vásárhelyi kórház fejlesztését, de arányosságot szeretnénk, hiszen az ágyszám, a betegszám is hasonló a két intézményben. Azt szeretnénk, ha garanciát kapnánk arra, hogy hosszú távon megmarad Makón a gyógyító ellátás, ezt a garanciát a jelenlegi egészségügyi kormányzat nem biztosítja a számunkra.


– Polgármesterként, harmadik évfolyamos főiskolai hallgatóként hogyan bírja a napi munka mellett a kampányt?
– Harmadéves andragógus szakos hallgatóként szerencsére túl vagyok a vizsgaidőszakon. Az embernek mindig arra van ideje, amire hagy. Jó időbeosztással mindennek meg lehet felelni. Hál’ istennek éjszaka tudok tanulni, így nem kell ezt az időt a családtól elvenni. Közel a 40-hez, amennyi én vagyok, ezt még bírni kell. A főiskolai szakot is szeretem. Középiskola óta társadalmi tevékenységekkel töltöm a szabadidőmet, több civil szervezetnek vagyok tagja, általában alapító tagja. Számomra nem megterhelő az emberekkel, a körülöttünk lévő társadalmi gazdasági környezettel való törődés, gondolkodás, és nem mellékesen a családom sokat segít.


– Ismeri a többi jelöltet? Mi a véleménye róluk?

– Személyesen egyikőjüket sem ismerem és nem hiszem, hogy véleményt kellene mondanom róluk. Azt szoktam mondani az ismert és a kevésbé ismert jelöltekről is, hogy nyilván mindegyik azt szeretné, hogy ez a térség fejlődésnek induljon. Ehhez azonban más-más eszközöket tartunk fontosnak. Tőlem azonban távol áll a személyeskedés, a sárdobálás. Ez egyébként is elvenné az időt az érdemi munkától.