Hírek

Miért és hogyan szabadult meg Makó a saját kórházától?


1991 októberi ülésén a makói képviselő-testület a kórház akkori vezetői kérésének megfelelően átadta a Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház működtetését és (mert csak ezzel a feltétellel vette át) tulajdonjogát a Csongrád Megyei Önkormányzatnak, miután a makói önkormányzat anyagi erejét meghaladta annak üzemeltetése, és a kívánatos fejlesztése. A Sánta Sándor polgármester és Lehmann István, a megyei önkormányzat elnöke által szignált megállapodásban a város kikötötte, hogy fenntartja a rendelőintézetben a háziorvosok és a védőnői szolgálat által elfoglalt helyiségek tulajdonjogát. Ezen alapellátások működtetése ugyanis továbbra is az önkormányzat kötelező feladatai közé tartozott. A megyei önkormányzat ennek ellenére a földhivatalnál a kórház és a rendelő teljes területére benyújtotta tulajdonosi átvezetési igényét, s azt így is jegyezték be. A makói önkormányzat nem adott be a téves bejegyzés miatt semmiféle, a megállapodásba szereplő tulajdoni hányadát visszakérő hivatalos iratot, sem a földhivatalhoz, sem a bírósághoz.

A kórház átadásának okairól a korabeli megyei sajtóban (a Délvilágban majd a novemberben két részre lilára és kékre hasadt Délvilágban) megjelent írásokat kutattuk fel.

“A képviselő-testület még az év első felében – intézményeinek helyzetét áttekintve, figyelemmel a várhatóan rendelkezésére álló erőforrásokra – úgy döntött, hogy az önkormányzati egészségügyi és szociális feladatok körében csak azokat tudja ellátni, amelyek az önkormányzat kötelezően ellátandó egészségügyi és szociális alapfeladatai. Ennek jegyében született meg az a határozat amelynek az értelmében a Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház-Rendelőintézet átadásra kerül a megyei önkormányzatnak” – írta Molnár László a Reggeli Délvilágban 1991. október 18-i, Nem adnak pénzt Makón a Közösségi Házra című tudósításában.

Molnár tudósítása a Reggeli Délvilágban.

3 kérdés Sánta Sándorhoz:
“Örülök, hogy Makó kórháza olyan milliókat kap, melyek lehetővé teszik, versenyben maradását – válaszolta egy kérdésre Sánta Sándor polgármester. Így folytatta: – Ilyenformán az összes anyagi erőnket az egészségügyi alapellátásra koncentrálhatjuk. Az épületek leromlottak, rájuk férne a renoválás.”

Sánta Sándor polgármester a kórházügyről a kék Délvilágban.

A Makón ölre mentek a képviselők című augusztus 22-én megjelent írásból többek közt kiderült, hogy a város a 390,7 milliós bevételből csak 318,23 milliót költött el, igaz működésre.

Az Adatbank, vállalkozókkal című április 23-án megjelent írás elején olvasható: “Vélemények és ellenvélemények, sőt szenvedélyek csaptak össze abban, hogy mi legyen a kórházzal. Átadják-e megyei kezelésbe vagy maradjon városi fönntartásban. Amint már jeleztük, a városi képviselő-testület egy ellenszavazattal és hét tartózkodással meghozta döntését: megyei kezelésbe adják a kórházat.” Később ugyanitt az olvasható: “A polgármesteri tájékoztató formájában három lehetőség került a képviselők elé. Az egyik: az év végig elhalasztják a kórház átadását, ám a megyétől egyes fejlesztésekre céltámogatásokat nem kapott volna az intézmény. A másik: megmarad városi kezelésben a kórház, csakhogy pénz nélkül. A harmadik: a város megyei kezelésbe adja a kórházat. A háttérből azt is megtudhatták a képviselők, hogy a kórház vezetése kérte az átadását. A félmegoldás ugyanis nem vezethetett volna semmilyen eredményre. Ha a városnál marad az intézmény, nem telt volna a fejlesztésekre. Ha halogatják az átadást, csak a céltámogatásokat kunyerálják ki, akkor ugyan lehetőség lett volna valamelyest javítani a műszerezettségen, de végképp nem jutott volna az olyan szükséges beruházásokra, mint a mosoda, konyha, étterem, amelyek összesen 60 millióba kerülnek.
A kórház vezetői azzal voltak kénytelenek számot vetni, hogy két lehetőség között választhatnak. Vagy, támaszkodva a megyei forrásokra, meg tudják kezdeni a szükséges fejlesztéseket, s azok alapján később a speciális osztályok létesítését (egy megyei rendszerbe illeszkedve), s ezzel megalapozzák a kórház későbbi jobb finanszírozását, vagy folyamatos lemaradást választják, városi keretek között.
A kórház ügyében most meghozott döntés is csak úgy nagy többséggel született a képviselő-testületben, mint a múltkori, szenvedélyeket kavaró és vitákat kiváltó előzetes elhatározás. Most azonban tán lenyugszanak a kedélyek, főleg, ha figyelembe veszik a kórház egyik vezetőjének véleményét aki szerint: a polgármesternek kutya kötelessége akceptálni a többség véleményét” – írja a tudósító.

Már az első hasábban olvasható a döntés, melyet egy ellenszavazattal és hét tartózkodással hozott a 27 tagú testület.

A makóiakat egyébként annak idején sem nagyon izgatta, hogy kié is a kórház. A közvéleményt az borzolta fel inkább, hogy az egyik helyi üzem a másik után zárt be, privatizálták a Komplett Ruházati Vállalat makói üzletét, kitört a Szaddam Husszein ellen indított Sivatagi Vihar (azaz az első Öböl Háború), forgalomba került a felgyorsult infláció jeleként az 5000 forintos bankjegy. 7000 forintra emelkedett a minimálbér, s azon a nyáron már 1000 munkanélkülit tartottak nyilván a Maros-parti városban. Ráadásul a katolikus egyház kezébe adták a Szent István téri iskolát. Majd a közvélemény érdeklődését Farkas Helga elrablása, illetve a novemberben kitört megyei sajtóháború tartotta ébren.

MH összeállítás