Makó

Gáspár Sándor: Téni bácsi már gyermekkoromban a kedvencem volt


– Milyen személyes élmény fűzi Páger Antalhoz?

– Téni bácsival 1979-ben végigpróbáltunk egy egész hosszú próbaidőszakot a Kőműves Kelemen című darabban, amelyben én az egyik kőművest játszottam, ő pedig az öreg vándort. Rengeteget anekdotázott. Nagyon élveztük, amikor csak volt egy kis időnk, leültünk köré, s ő mesélt a régi időkről, filmekről. Ami számomra nagyon megható volt, hogy amikor Jászai-díjat kaptam, az első táviratot őtőle hozta a postás.

– Mennyire voltak meghatározók mindezek az Ön számára?

– Páger Antal már gyerekkoromban a család kedvence volt. Úgy néztük őt, mint ahogy Görbe Jánost is, mintha szinte rokonunk, ismerősünk, szomszédunk lett volna. Gesztusaiban, hanghordozásában, idegrendszerében rokonnak, családtagnak számított. Amikor Téni bácsival találkoztam, akkor bármennyire is tiszteltem őt, valahol nekem ő már régről ismerős volt. Az a fantasztikus, hogy ő pedig olyan hihetetlen magától értetődően tudott velünk fiatalokkal kapcsolatot teremteni, hogy a nagy tiszteletünk ellenére, teljes bizalmas hangnemben tudtunk beszélhetni az élet nagy dolgairól és a kultúráról.

– Mit jelent az ön számára ez az elismerés?
– Óriási dolog, hiszen a a múlt század egyik, hanem a legnagyobb magyar színészéről elnevezett díjat kaphatom meg, s annak a gyűrűnek a másolatát húzhatom az ujjamra, melyet Téni bácsi a szemem láttára is viselt.

– Hordani is fogja?

– Nagyon fogok rá vigyázni, de hordani nem merem, mert sokszor kell a színészként nap mint nap átöltöznöm. Egy ilyen markáns gyűrűt ráadásul nem lehet sem színpadon, sem pedig filmem viselni. Ezért nagyon fogom őrizni otthon. Akik hozzám belépnek, nagy valószínűséggel látni fogják.

– Tizenharmadikként kapta ezt meg. Babonás?
– Nem vagyok. Nagyon jónak tartom hogy nekem ítélték ezt a díjat, ha ezt nevezhetjük babonának – mondta Gáspár Sándor.

MH