Hírek

Állva ünnepelték a makóiak a Páger-díjas Gáspár Sándort


Korom András – Makó

– Megálltunk egy pihenőben a fiammal, s mellénk parkolt egy rendőrautó. Azonnal arra gondoltam, vajon mit vétettem. Mondták, hogy követtek mert felismertek, de csak azért, hogy gratuláljanak a Páger-díjhoz – idézte legújabb sikerét Gáspár Sándor – Buzás Péter a város jelentős személyiségeit felidéző bevezetője után. Makó polgármestere Isten hozzád!-dal köszöntötte az ünnepeltet, hangsúlyozta: biztos abban, hogy a kuratórium olyannak ítélte a díjat, aki maga is adott saját városának.

Gáspár Sándor már az ünnepségen az ujjára húzta a Páger-gyűrűt.

A Kossuth-díjas, szentesi születésű színművész zavarba jött a dicsérettől, és azt mondta, hogy talán csak egy ezrelékét tette annak, amit Páger Makóért tett, de talán ezt 2 ezrelékké erősíti. Téni bácsit a XX. század legjelentősebb férfi színészének tartja, s akivel annak idején rengeteget beszélgetett a Kőműves Kelemen színdarab próbáján.
Téni bácsi személyiségét, s közszeretetét azzal a rádiós anekdotával idézte fel, miszerint Téni bácsi, Törőcsik Mari már benn voltak a stúdióban, amikor megérkezett. Sulyok Mária – akitől tekintélye miatt nagyon sokan tartottak -, pedig a mikrofon előtt állt. A rendező, az üveg fal mögül éppen halkan azt mondta: Mária, ha lehet, még egyszer! Sulyok elismételte a szövegét, mire a rendező újra kérte az ismétlést. A stúdióban pedig mindenki izzadni kezdett,Téni bácsi pedig megszólalt: Mária, a mikrofonba beszéljen!

Gáspár Sándor Réz Andrással folytatott beszélgetéséből kiderült, hogy a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban Bácskai Mihály és felesége diákszínpadának volt tagja, s a szentesi diákok sorra nyerték a tévés tehetségkutató műsorokat (annak idején ezt 2 millióan is nézték), így aztán 17 évesen már felismerték az utcán. Egy mikrobusz volt a fődíj, s azzal járták az országot. Bácskai Mihály, azaz Báró módszerére felfigyelt Várkonyi Zoltán és Major Tamás is, s az ő révükön nyílt az országban több gimnáziumban is a szentesihez hasonló tehetséggondozó műhely.

Réz András beszélgetett az ünnepelttel.

Hegedűs D. Géza elmesélt egy legendát is, miszerint Gáspár Sándor, előfelvételis katonaként egyszer kiállt egy őrmester által agyonsanyargatott katonatársáért, több emberséget kérve számára.  Gáspár Sándor rögtön javította is a legendát: Az emlegetett őrmester százados volt, a sanyargatott közkatona pedig édesapja temetéséről érkezett vissza a laktanyába, amikor sorakozónál a százados rámordult, hogy hosszú a haja. Gáspár ekkor szólalt meg: Százados úr, több emberséget! És a megszólított se köpni, se nyelni nem tudott – idézte fel a Páger-díjas színész.

Gáspár Sándor elárulta: nem nagyon érdekli a színész szakmát is behálózó politikai hablaty, őt csak az emberi teljesítmény érdekli. Sajnálta, hogy a mai tévés világ leszűkíti a színészekről kialakult közönségképet.

És elmesélte, hogy annak idején együtt dolgoztak a makói Dégi Istvánnal Miskolcon, s Szentesig együtt jöttek, majd Dégi mindig megszállt náluk, hogy reggel onnét vonatozzon Makóra. Csakhogy az éjszaka nagy részét mindig átbeszélgette Gáspár édesapjával.
A makói közönség többször is tapsviharban tört ki, hogy az ünnepeltet végül állva tapsolva búcsúztassa.

A Páger-díj átadó képekben: