Hírek

Ünneprontók


De ez nem volt elég a gyalázkodóknak, akik csupán provokálni vagy fülelni járnak templomainkba. Mert nyilvánvaló: keresztény ember akkor sem gyaláz meg egy Máriát ábrázoló kegytárgyat karácsony idején, ha az csupán egy kulcstartóra rögzített fröccsöntött műanyag szobrocska, amit mise után osztott ki egy politikus akár szavazatszerzési céllal is. Jó okkal feltételezhetjük, hogy azok követték el a gyalázatot, akik aztán lefotózták és kirakták vagy kirakatták egy szocibarát hangvételű blogra, majd felhívták az efféle hírekre érzékeny sajtós haverok figyelmét „a karácsonyi csemegére”. A cél a megbotránkoztatás volt. Sikerült. Megbotránkoztunk. Ugyanakkor sajnáljuk azokat, akik ebben a mocskos ügyben szerepet vállaltak.

Az ilyen akciók célja nem más, mint hogy megsértsék a hívők és nem hívők, a zsidók és nem zsidók közötti együttélés íratlan normáit. Tudjuk jól, hogy az istentagadók fütyülnek az efféle szövegekre, mégsem ártana megfontolniuk azt a Jézusnak tulajdonított mondást, miszerint „Se zsidót, se pogányt, se az Isten egyházát ne botránkoztassátok meg”. Hitler, akit megidéztek a bajszával, tudjuk, mit követett el a zsidó nép ellen. Tényleg fontos volt világgá kürtölni a provokációt? Pont most, amikor egy amerikai lap a magyarországi antiszemitizmust akarja mélységében kutatni? Vagy attól tartanak egyesek, hogy a felmérés nem hoz majd „elég jó eredményt”? Turbózni kell a gyűlöletet? Ez az új parancs?

Mindazonáltal nem volt hiábavaló a gyalázat. Tanulságosak az efféle történések. Egybeterelik a nyájat. A csalódottak, az aggályokat megfogalmazók és fennen hirdetők is rádöbbennek arra, hogy pontosan hol húzódik az a bizonyos demarkációs vonal. Jó, ha felismerjük, hogy mostantól minden egyes megnyilvánulás a hatalmi politikában érdekelt sajtóorgánumokban politikai célzatú. Akik meg akarják buktatni a jelenlegi kormányt, azok lejáratni igyekeznek a jobboldaliakat, a keresztényekbe is rúgnak egyet-kettőt, ha ettől remélnek néhány voksot. Az ellenzéki pártok közben ígéreteket kürtölnek szét. Akik meg akarják tartani a hatalmat, azok is ügyeskednek, néha ez úgy sikerül, hogy a puritán protestánsok is fogják a fejüket. Például egy kulcstartóra rögzített Mária-szobrocska mint ajándék hallatán. Vannak politikusok a jobboldalon is meg a baloldalon is, akik a szent ünnepeinket se hagyják békén. A korrupciós és egyéb botrányokba belebukott egykori SZDSZ sírásója, Magyar Bálint mondta ki például az ünnepre időzített interjújában, hogy semmi sem számít, csak a hatalom megkaparintása. Az egykori liberális teoretikus most is a vájt fülűeknek fogalmazott: „azt kell eldönteni, hogy szabadulni akarunk-e a maffiaállam függelmi rendszerétől, ehhez képest másodlagos a hagyományos szakpolitikák különbsége.”

Világos, nyílt, egyenes beszéd. Értjük. De ha ez, ami most van, maffiaállam, akkor minek nevezzük azt, amikor tényleg lövettek, a tömegre gumilövedékkel, a faluszéli ház cigány lakójára meg éles lőszerrel. És tényleg annyira fontos a hatalom, hogy a népet birkanyájnak nézi Magyar, amely már egy összehangolt kormányprogramot sem érdemel?

Csak a zavarkeltés, a megbotránkoztatás jár neki? Hitler-bajusz Mária arcán?

MH/mno – Torkos Matild