Makó

Embertelen körülmények a Liget utcai ügyfélszolgálati irodánál


Korom András – Makó

– Egyenesen felháborító. A pénzünk jó nekik, de embertelen körülmények között kell várakoznunk kinn az utcán. Nincs egy ügyfélvécé, pedig sok idős órákig kénytelen az utcán ácsorogni. Még egy padra sem tud leülni. Amikor valaki rosszul lett még a nyáron, az egyik várakozó hozott neki vizet – panaszolták csütörtökön az ügyfélszolgálati iroda előtt az emberek. Kiderült, hogy olyan ügyeket akarnak elintézni, amiket nem lehet a két szolgáltató telefonközpontján vagy az interneten keresztül. Az épületbe egyszerre csak tíz ember engednek be, a többi harminc hőségben, hónap, esőben az utcán kénytelen várakozni.

– Fizetni itt nem lehet, csak a postán, de az átíratások miatt bizony ide kell jönni – árulta el egy férfi, aki a délután 2 órai nyitás előtt még időben sorba állt, igaz már 1 órakor tizennégyen voltak előtte.

– Nem értem, hogy ha minden bankban, biztosítónál a városházán, a gyógyszertárakban is beengedik zárás előtt az ügyfeleket, itt – bár 6-ig tartanak nyitva, az a rendkívül antipatikusan viselkedő biztonsági őr miért küldi haza az embereket már fél 6-kor? Mindenütt azt csinálják, hogy a nyitvatartási idő előtt érkező ügyfeleket beengedik, de aztán már csak kifele lehet menni. És minden ügyet elintéznek. Úgy látszik, hogy a makóiak csak ezt érdemlik. Pedig a két energiaszolgáltató mindig azzal büszkélkedik minden évben, hogy milyen hatalmas árbevételük volt. Hát persze, azt mi, fogyasztók fizetjük be. Úgy látszik nekünk parasztoknak csak a pénzünk a jó, de a pofánkat már nem akarják elviselni – mondta indulatosan egy sorban álló hölgy. Többen hozzátették, hogy az ügyfelekkel való mostoha bánásmód miatt nem 20 százalékkal kellett volna csökkenteni a gáz és az áram díját, hanem 50-nel.
– Éltem Angliában egy darabig az EDF ott is végez áramszolgáltatást, jártam az ügyfélszolgálatuknál is, Rendkívül udvariasak voltak, s mert várni kellett, még teát is kaptam. Pedig reklamálni mentem. Igaz, hogy az ügyintéző indiai, vagy pakisztáni volt, de nagyon udvariasan viselkedett. A biztonsági őr tolta alám a széket – osztotta meg tapasztalatait egy asszony. – Azt hittem egy cég, egy bánásmód. Hát aztán felébredtem, ja, hát itthon vagyok Makón! Persze majd jön a  hivatalos babla, hogy működik a webes ügyfélszolgálat meg a telefonos, de az óraátírást vagy a számlareklamációt ott nem lehet elintézni.

Az emberek közötti feszültség jól tapintható volt. Mondták, máskor sincs ez másként.
A legutóbbi testületi ülésen is szóba került a két két szolgáltató irodájának ügye. Buzás Péter polgármester elmondta, a Dégáz Széchenyi téri irodájának még a fűtését is az önkormányzat állta, azért, hogy azt könnyen elérjék az emberek. A polgármester megosztotta saját tapasztalatát is, azt mondta, hogy egy alkalommal zárás előtt, azaz fél 6-kor ment el a Liget utcai ügyfélszolgálatra, ahol “egy kedvesnek nem mondható fiatalember közölte: aki eddig bejutott az ajtón, az nyert, aki nem, az jöjjön vissza újra!” Mire a polgármester kérte, hogy szóljon az ügyfélszolgálatos hölgynek, hogy ez a francia tulajdonú cégnek igencsak rossz hírét kelti az emberekben. Erre a fiatalember (azaz a biztonsági őr) az arcába nevetett. Buzás elmondta, hogy ilyet egyetlen más ügyfélszolgálati irodában sem tapasztalt.

Munkatársunk nem csak a panaszokat hallgatta és az embertelen várakozási körülményeket nézte meg a helyszínen, de megpróbált beszélni is az viselkedése miatt az emberek által közútálatnak örvendő, emlegetett fiatalemberrel. Az nagy nehezen azt mondta, hogy neki kiadták, hogy zárás előtt fél órával már senkit se engedjen be az épületbe. De hogy ezt az utasítás kitől származott, azt éppen úgy nem volt hajlandó elárulni, mint ahogy azt sem, hogy melyik biztonsági szolgálat alkalmazza őt olyan helyen, ahol a megfelelő türelemmel felvértezve mégiscsak sokszor türelmetlen emberekkel kell bánni.

Megkérdeztük a két szolgáltatót is, hogy tudnak-e a makói embertelen helyzetről, miért nincs ügyfélmosdó, ha már az időseknek is órákat kell várniuk, s vajon kívánnak-e változtatni a helyzeten, ám elektronikus leveleinkre lapzártánkig egyik sem reagált. Ha megteszik, akkor azt természetesen azt is közreadjuk.