Makó

Makó vértelen forradalma


Korom András – Makó múltja

A makóiak a pesti forradalom híréről először a rádióból értesültek október 23-án. Igaz arról a szegedről hazatérő egyetemisták már három nappal korábban beszámoltak, hogy független ifjúsági szervezetet alakítottak, s a Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége  követelésekkel is fellépett. Ennek hatására a Belügyminisztérium Csongrád Megyei főosztálya megbízott vezetője M. Szabó István államvédelmi őrnagy október 21-re az egész megyére kiterjedő fokozott rendőri készültséget rendelt el – olvasható Bálint László: 1956 : A forradalom Makón című kötetében.
Glemba Pál, a makói pártbizottság első titkára szigorú összetartást rendelt el az esetleges ellenforradalmi megnyilvánulások esetére a helyi rendőrségnek, mellyel egyetértett Fakekas Lajos városi rendőrkapitány, aki akkor még vállalta, hogy minden ilyen esetet fegyverrel fojtanak el. A MÖHÖSZ makói fegyvereit (ütött kopott régi, gyakran működésképtelen puskákat) másnap este a rendőrség épületébe szállítottak be.

Gimnazisták gyülekezője az iskolaudvaron.

A pesti forradalom hírére a helyi pártvezetők október 23-án a rendőrségre akarta bemenekülni, de Fazekas Lajos nem járult ehhez hozzá, nem akarta a rendőrséget (az egyetlen számottevő fegyveres testületet) ezzel célponttá tenni.
Másnap a makói gimnazisták a negyedikes Csávás Zoltán vezetésével már meg is fogalmazták követeléseiket, a kötelező orosz oktatás eltörlését, diákparlament összehívását. Ennek persze a mindenhová beépített spiclik és a megbízható elvtársak révén szinte azonnal híre ment, Glemba és Fazekas úgy döntöttek, hogy nem avatkoznak be, míg a diákok az utcára nem viszik követeléseiket.  De semmiféle tüntetést, felvonulást nem engedélyeznek. Közben kiadták a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség fegyvereit megbízható elvtársaknak, illetve megszervezték a tanácsháza épületének védelmét. 25-én este a rendőrség már azokat a csoportokat is feloszlatta városszerte, ahol ketten-hárman álltak össze beszélgetni.
Október 26-án a negyedikes gimnazista ifj, Fazekas Lajos átment édesapjához a városi rendőrkapitányságra, s elmondta neki, hogy a diákok a tiltás ellenére mindenáron fel akarnak vonulni a Kossuth-szoborhoz. Édesapja kérte, hogy próbálja lebeszélni őket, de ifj. Fazekas nem járt sikerrel. A városi rendőrkapitány egyeztetett Maczis Vilmossal, a gimnázium igazgatójával és jelezte a helyzetet a járási pártbizottságon Hetényi Józsefnének, akivel abban maradtak, hogy engedélyezheti a felvonulást.

A Kossuth-szoborhoz tartó menet a Bérpalota előtt.

Délben indult a Kossuth-szoborhoz a diákok tüntetése. Kérés szerint zárt csoportban vonultak, egyikük koszorút, a másikuk a Kossuth- címert víve a kezében. A szobornál  Institóris Ildikó elszavalta a Nemzeti dalt, majd a diákok elénekelték az addig betiltott Szózatot.

A Kossuth címert is magukkal vitték.

A makói gépgyáriak is csatlakoztak a tüntetéshez. Közben egy jó szándékú (?) névtelen telefonáló értesítette a rendőrséget arról, hogy a gépgyárban két vasrudakkal meg rakott teherautó várakozik, s ha a rendőrök megpróbálnak összetűzni a tüntetőkkel, akkor azok ezekkel a vasrudakkal védekeznek. A rendőrök azonban nem avatkoztak közbe, a kapitány csak civil ruhás megfigyelőket küldött ki. A Kossuth-szobortól a gimnázium a visszatérő diákokat többen is arra biztatták, hogy döntsék le a téren álló szovjet emlékművet, de sikertelenül. A diákok nem ültek fel a provokációnak.

Institóris Ildikó szavalta el a Nemzeti dalt.

Amikor a diákok és a gépgyáriak elvonultak, a téren maradt tömeg azonban nekilátott a műveletnek. Bálint József említett tanulmánya szerint a hangadók ebben Kovács Mihály, Hajdu Ferenc, Simon György, Kiss József, Tóth Gyula és mások voltak (legalábbis a megtorlás idején őket azonosították a hatóságok). Előbb kötéllel és szabad kézzel próbálkoztak, de végül nagy nehezen egy traktor húzta le.

A Szabadság (ma Csanád) téri szovjet emlékmű ledöntése.

Az egyik rendőr ugyan beszólt  a kapitányságra, hogy döntik a szovjet emlékművet, de a rendőrkapitány állítólag azt mondta: Ha döntik, hagy döntsék. Nem avatkozott be a rendőrség annak a hírére sem, hogy a Kiss József fodrász újabb tüntető felvonulást szervez. A kapitány szerint nem volt elegendő erő ennek elfojtására, de valószínű, hogy döntésében közrejátszott, hogy nem akarta veszélynek kitenni a fiát és annak osztálytársait sem.
Aznap este 7-kor Földházi István Páva utca 23. szám alatti lakásához is érkeztek tüntetők, akik “Egy forintos kenyeret, Földházinak kötelet!” jelszavakat skandálta, ám a pártember a pártbizottságon tartózkodott fegyveres őrként. Fel is hívta a rendőrkapitányt, amikor értesült a lakása előtti tüntetésről, hogy akadályozza azt meg, az pedig az őrsparancsnokot utasította. A tüntetők dolguk végezetlenül gyorsan szétszéledtek.
27-étől már a konszolidáció zajlott, az üzemekben sorra alakultak a munkástanácsok, különféle pontokba szedett követeléseket fogalmazva meg. Földházi lakásánál ismét tüntettek, de az aznap és a pártházat “védte”. Este 9-kor Kovács István rendőr-főtörzsőrmester oszlatta fel a tüntetőket.

28-án megalakult a 42 fős makói Nemzetőrség Papp József rendőr-hadnagy, Jeszenszky Dezső és Zombori József vezetésével.Makón november 9-én jelent meg öt szovjet tank, a Nemzeti Bizottságot november 21-én számolták föl, vezetőjét karhatalmisták hurciolták Szegedre.


Elkobozták a fotókat

A megtorlás idején minden a makói forradalmi események idején készült fényképet elkoboztak (akkor még ritkaságnak számított, ha valakinek volt ilyen), illetve lefoglalták – mintegy terhelő bizonyítékként – az egyetlen itt készült mozgófilmet is. Dr. Tóth Ferencé annak köszönhetően maradtak meg, hogy azokat készítőjük a gimnázium ablakából készítette, így senki sem látta, hogy fotózgat. Az exponált filmet ő hívta elő, majd azt elrejtette.