Makó

Athén lett Niki második otthona


Bojtor Boglárka – Makó

– Honnan jött az ötlet, hogy Görögországban töltsd a nyári gyakorlatod?

– A Szegedi Tudományegyetem nemzetközi tanulmányok szakára járok, ahol kötelező hat hetes nyári gyakorlatot végezni a diplomához és ezt az időt nem szerettem volna  egy irodában eltölteni. Ezért csatlakoztam egy nemzetközi diákszervezethez, ami kiközvetített a munkahelyre. Már márciusban elkezdtem nézegetni az ajánlatokat, elsődleges célom Olaszország volt. Sajnos annyian jelentkeztek, hogy kezdtem elveszíteni a reményt. A véletlen szerencse folytán június közepén egy athéni lehetőséggel kerestek fel, és egy héttel később, június 23-án már indultam is Görögországba – mondta Nikolett.

– Volt benned az úttal kapcsolatban félelem, esetleg valamilyen elvárás?

– Mivel tudtam, hogy a közelemben nem lesz egyetlen magyar sem, tartottam attól, hogy nem tudom majd megértetni magam, féltem attól is, hogy nem sokan beszélnek majd angolul a városban. Mindez alaptalan volt. Az első pillanattól fogva a lakótársak és az ottani dolgozók is közvetlenek voltak.  Elvárásom pedig nem nagyon volt, ezen gondolkozni sem tudtam, mert egy hét alatt készültem fel az útra, az alatt is papírokat intéztem. Előre nem is szabad a dolgokon töprengni, hiszen bárhogy elsülhet. Szerencsére az én élményen tökéletes volt.

– Mennyire tört rád a honvágy?

– Egy hónap után, amikor a kínai lakó- és munkatársam hazautazott, úgy éreztem jó lenne nekem is hazamennen. Vele töltöttem ugyanis a legtöbb időt. Nagyon jóba lettünk, azóta is tartjuk a kapcsolatot, ő már az USA-ban tanul. Ezután új kapcsolatokat kellett építenem, de egy tengerparti buli után visszaállt a világ rendje. Az utolsó héten már haza se akartam jönni. Azóta is úgy gondolok Athénra, mintha a második otthonom lenne. Ha becsukom a szemem ugyanúgy látom a szemem előtt az utcákat, mintha Makón lennék.

Niki második otthonának érzi Athént. Csukott szeme előtt úgy jelennek meg utcái, mintha Makón lenne.

– Mit dolgoztál kint? Hol és kivel laktál?

– 6-10 éves gyerekekkel foglalkoztam reggel nyolctól délután öt óráig egy magániskolában. Délelőtt általában a tengerparton voltunk vagy múzeumokat látogattunk. Ebéd után a kicsik is rá voltak kényszerítve, hogy angolul beszéljenek. Minden hétnek volt egy témája, például civilizációk, kultúrák. Ilyenkor ezekről tartottam nekik kiselőadást, új szavakkal ismertetve meg őket. A lakásunkat előre leszervezték: először hárman laktunk egy kínai lánnyal és egy francia fiúval. Majd folyamatosan cserélődtek a lakótársaim, attól függően, kinek mennyi ideig tartott a gyakorlata. Így lakott velünk  szingapúri, szlovák, litván, azerbajdzsáni, és nepáli diák is. Utóbbi lánynak otthon sofőrje és saját szakácsa is van, ezért a tömegközlekedés nem volt a szíve csücske.

Niki gyerekekkel foglalkozott egy magániskolában.

– Ha össze kell hasonlítanod Magyarországot és Görögországot, mit emelnél ki?

– Görögországban sokkal nagyobb a munkanélküliség és a bizonytalanság mint nálunk, de az emberek ettől függetlenül boldogok, lazák és nagyon segítőkészek. Imádják a turistákat és a külföldieket egyenlő félként kezelik. Tipikus mediterrán életstílust folytatnak, nem stresszesek és a mának élnek. Ez nagyon gyorsan átragad az emberre, és szerintem sokkal egészségesebb is.

Gyorsan rájuk ragadt a laza, mediterrán életforma.

– Görögországról mostanában sokan azt gondolják, veszélyes hely. Igazuk van?

– Nem veszélyes. Volt, hogy beszéltem itthoniakkal, és azt mondták Athénban tüntetés van, ki ne menjek az utcára! Kint ez sem olyan, mint itthon.  Zene szólt, közben turisták mászkáltak, semmi agressziót nem tapasztaltam, mindenki mosolygott. Az egyetlen gond, hogy nagyon sokat loptak, szerencsére nekem mindenem megmaradt. Soha nem éreztem magam veszélyben, de éjszaka mindig csoportosan mászkáltunk.

A diáktársak egyikével.

– Mit kaptál az utazástól? Esetleg tervezel hosszabb külföldön tartózkodást a közeljövőben?

– A gyakorlat előtt nem szerettem volna hosszabb távra egyedül utazni. Azóta bátrabb és talpraesettebb lettem, nyitottabb az emberekre, kultúrákra. Ez volt az eddigi legjobb nyaram, értékes kapcsolatokra tettem szert, és az emberekkel is megtanultam bánni. Február végén Brüsszelbe szeretnék eljutni az egyetemmel, márciusra pedig megpályázom a milánói áthallgatást. Hosszabb távú célom, hogy két év múlva nyáron az USA-ban dolgozzak egyik barátnőmmel. A jövőben pedig szívesen elutaznék egy teljesen idegen kultúrájú országba, például Indiába, Kínába vagy Japánba.