Makó

Pénzt kértek a leszázalékoltaktól


V. Gyöngyike Margit I. rendű vádlott, mint egészségügyi dolgozó a Szegedi II-es Kórház sebészeti osztályán 2002 előtt dolgozott együtt dr. T. Sándorné dr. P. Mária II. rendű vádlottal. 2009-ben a II. rendű vádlott ismét kapcsolatba került az I. rendű vádlottal. Ekkor megtudta, hogy az I. rendű vádlott ügyintézőként dolgozik az orvos-szakértői bizottságok mellett, az un. „leszázalékolásokkal” kapcsolatos eljárásokban.

Az I. és a II. rendű vádlott megállapodott abban, hogy a bekövetkezett jogszabályi változásokra és szigorításokra figyelemmel a II. rendű vádlott által kezelt betegek vonatkozásában – jellemzően a felülvizsgálatok során –, de eseti jelleggel az első alkalommal jelentkező betegek esetében is – a kedvező elbírálás érdekében – anyagi ellenszolgáltatást kérnek a hozzájuk fordulóktól.

Az I. rendű vádlott – felismerve a rendszeres haszonszerzés lehetőségét – azt állította a II. rendű vádlottnak, hogy ő befolyásolja az orvos-szakértői bizottságban szakértői véleményt adó orvost az anyagi ellenszolgáltatás fejében abban, hogy a II. rendű vádlott által közvetített betegek egészségkárosodása mértékének véleményezése során az általuk remélt elbírálásban részesüljenek. Az I. rendű vádlott azt is vállalta, hogy anyagi ellenszolgáltatás fejében mindent megtesz annak érdekében, hogy a II. rendű vádlott által küldött betegek ahhoz a bizottsághoz kerüljenek első fokon, ahol ő az ügyintéző.

Az I. és a II. rendű vádlott megállapodott, hogy az I. rendű vádlott 100 ezer forint alatt ezt a segítséget nem nyújtja, és abban is egyezségre jutottak, hogy a betegektől elkért pénzt egymás között felosztják, és abból az I. rendű vádlott általában legalább 100 ezer forintban részesül, a fennmaradó rész pedig a II. rendű vádlotté lesz. A megállapodásuk szerint az I. rendű vádlott ebből a 100 ezer forintból – állítása szerint – a szakvéleményt adó orvost is részesítette meg nem határozott mértékben a megfelelő tartalmú szakvélemény kiállítása esetén.

2009 novemberében a II. rendű vádlotthoz forduló első betegek jelezték a részükre megküldött felülvizsgálati időpontot, aki ezt követően telefonon felvette a kapcsolatot az I. rendű vádlottal, és közölte a beteg nevét, a születés idejét, hogy mikorra kell mennie, milyen panaszai vannak és hogy milyen vélemény megállapítása lenne a legmegfelelőbb. A vizsgálatot követően az I. rendű vádlott hívta telefonon a II. rendű vádlottat, és közölte a megállapított szakvélemény tartalmát. A II. rendű vádlott erről tájékoztatta a beteget, majd közölte, hogy a korábban kialkudott pénzösszeget még aznap vigye a szegedi rendelőjébe. A pénzt aztán a II. rendű vádlott továbbította az I. rendű vádlottnak.

Ezen felül, ha a kérelmező betegek orvosi iratai a II. rendű vádlott véleménye szerint nem voltak elegendőek a megfelelő tartalmú szakvéleményhez, akkor a II. rendű vádlott valótlan tartalmú okiratokat állított ki olyan helyen, időben és módon elvégzett orvosi vizsgálatokról, amelyek nem történtek meg. A hamis tartalmú leletek egy részéről az I. rendű vádlottnak is tudomása volt.

A megállapodással ellentétben az I. rendű vádlott az átvett pénzösszegeket teljes egészében megtartotta magának, a hivatkozott befolyást nem érvényesítette, azonban a kérelmezőket megpróbálta ahhoz a bizottsághoz irányítani, ahol ő volt az ügyintéző. A II. rendű vádlottnak nem volt arról tudomása, hogy az I. rendű vádlott a szakértői bizottság orvosának kért pénzt a megfelelő tartalmú szakvélemény érdekében nem adja át.

Az I. rendű vádlott ezen felül a II. rendű vádlottól függetlenül hozzá forduló személyek esetében – az ismeretségi köréből érkezőknek – azt az ígéretet tette, hogy anyagi ellenszolgáltatás fejében a kérelmező által elvárt szakvélemény fog készülni. Az esetek többségében a kérelmezők az I. rendű vádlottnak pénzt adtak át, egy esetben az ellenszolgáltatást az I. rendű vádlott ingatlana körül elvégzett munkák jelentették.

2009 decembere és 2010 májusa között lezajlott szakértői véleményezésekkel összefüggésben a kérelmezők azért adtak pénzt akár a II. rendű vádlotton keresztül, akár közvetlenül az I. rendű vádlottnak, hogy a szakértői vizsgálattal összefüggésben eljáró orvosok, mint hivatalos személyek, a nekik megfelelő tartalmú szakvéleményt készítsék el. Egy eset kivételével valamennyi szakvélemény az ígért tartalommal készült el. Az azonban nem volt megállapítható egy esetben sem, hogy a szakvéleményben megállapított egészségkárosodás az érintett személynél ne állna fenn, vagyis a kérelmezők valóban betegek voltak, és így jogosultak a rokkant ellátásra.

24 rendbeli befolyással üzérkedés, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás, társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás és felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek a Gyulai Törvényszék 2012. december 14-én V. Gyöngyike Margit (1964 – zsombói lakos) I. rendű vádlottat. Ezért őt a bíróság – halmazati büntetésül – 4 év 6 hónap börtönre, 6 év közügyektől eltiltásra, 150 ezer forint pénzbüntetésre, 4 évi időtartamra az egészségügy területén adminisztratív tevékenységet igénylő munkakörben való foglalkozástól eltiltásra ítélte. A bíróság a kiszabott börtönbüntetés fele részének, azaz 2 év 3 hónap börtönbüntetésnek a végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy a végrehajtandó részből az I. rendű vádlott feltételesen nem szabadulhat. A bíróság az I. rendű vádlottal szemben 1 millió 215 ezer forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

Az ügy II. rendű vádlottját, dr. T. Sándorné dr. P. Máriát (1946 – szegedi lakos) 10 rendbeli társtettességben elkövetett hivatali vesztegetés, 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettéért, 4 rendbeli, ebből két esetben felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségéért – halmazati büntetésül – 1 év 8 hónap, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönre, 250 ezer forint pénzbüntetésre, és egy évre az orvosi foglalkozástól való eltiltásra ítélte. A II. rendű vádlottal szemben a bíróság 750 ezer forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Az I. rendű vádlott cselekményével 1 millió 246 ezer forint, a II. rendű vádlott 750 ezer forint vagyoni előnyre tett szert – áll az I. fokon eljáró bíróság ítéletében.

Az ügyben szereplő többi vádlottat – közöttük betegeket és orvosokat – hivatali vesztegetés, köz- és magánokirat-hamisítás bűntettében és vétségében találta bűnösnek a bíróság, és esetükben rövidebb tartamú felfüggesztett börtönbüntetést, kisebb összegű pénzbüntetést szabott ki.

Pénteki jogerős ítéletében több ponton is megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla dr. Hegedűs István vezette büntető tanácsa a befolyással üzérkedés és más bűncselekmények miatt V. Gyöngyike Margit és társai ellen indított büntetőügyben a Gyulai Törvényszék I. fokon kiszabott ítéletét.

Így, többek között, a XVI. rendű vádlott börtönének tartamát 1 évre, a próbaidő tartamát 2 évre, a XVII. és a XVIII. rendű vádlottak börtönének tartamát egyezően 6 hónapra, a próbaidő tartamát egyezően 1 évre, az I. rendű vádlott közügyektől eltiltásának tartamát 4 évre enyhítette. A II. rendű vádlott esetében a foglalkozástól eltiltást mellőzte. A II. rendű vádlottal szemben 780 ezer forint erejéig rendelt el vagyonelkobzást. A XV., XVI., XVII., XVIII. és XIX. rendű vádlottak előzetes mentesítésben részesítette.

Egyebekben az első fokú ítéletnek a fellebbezések folytán felülbírált részét helybenhagyta, vagyis letöltendő börtönbüntetést az I. rendű vádlott kapott. Őt 24 rendbeli befolyással üzérkedés, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás, társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás és felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek a Gyulai Törvényszék. Ezért őt a bíróság jogerősen – halmazati büntetésül – 4 év 6 hónap börtönre, 4 év közügyektől eltiltásra, 150 ezer forint pénzbüntetésre, 4 évi időtartamra az egészségügy területén adminisztratív tevékenységet igénylő munkakörben való foglalkozástól eltiltásra ítélte. A bíróság a kiszabott börtönbüntetés fele részének, azaz 2 év 3 hónap börtönbüntetésnek a végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy a végrehajtandó részből az I. rendű vádlott feltételesen nem szabadulhat. A bíróság az I. rendű vádlottal szemben 1 millió 215 ezer forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

Az ítélet indoklásakor elhangzott: a közvélemény ezt az ügyet is minden bizonnyal a rokkantnyugdíjazásokkal kapcsolatos visszaélések közé sorolja, holott jelen ügyben van egy alapvető eltérés. Miközben más ügyekben egészséges embereket segítettek anyagi ellenszolgáltatás fejében rokkantsági nyugdíjba, addig az ebben az ügyben szereplő betegek valóban betegek is voltak, jelenleg is rokkantnyugdíjasok, vagyis a vádlottak – bár jogellenes cselekményeket követtek el, és ezért mindenképp büntetés jár – nem okoztak kárt az államnak, és így a társadalomnak. Ezt mindenképpen figyelembe kellett venni a büntetések kiszabásakor – hangsúlyozta a bírói tanács elnöke.

Bátyi Zoltán sajtótitkár
Szegedi Ítélőtábla