Makó

Hagymafesztiváli forgatag – képekkel


Korom András – Makó

Nincs két egyforma termékfélét árusító pavilon sem az idei Hagymafesztiválon, s ezért a látogatók az egyik ámulatból a másikba estek, a kínálat láttán, s a szakma is bemutatkozott.

– Tavaly nem volt ennyi idegen szó sem itt, legalábbis én nem hallottam – fordult meg egy őszes, botos férfi, a román, majd a szerb szavak láttán. Aztán csak legyintett, nem hogy ezeket, de az angolt sem értette. Merthogy olyan is akadt, aki így szólalt meg. A mostani Hagymafesztiválra a környékbeli termelők, kézművesek mellett a szomszédos városokból is érkeztek kiállítók és látogatók is, sőt volt aki kétszáz kilométert autózott a Maros-parti kisvárosig.

Csak itt maradt egy kis szabad hely.

Persze azért az olyan helybéliek voltak többen, mint a kelendő hagymát kínáló termelő, Fekete János, akinek faházába nem győzték a kocsiról hordani a hagymát, annyira fogyott a portéka. Nem csoda, a makói bronz kilóját 150-ért adta, a fehér hagymát és az úgynevezett tétényi rubin 250 forintért, az őszi fokhagymát pedig kilónként 500 forintért vitték – mint a cukrot. Mikor azt kérdeztem, hogy mennyit kell fáradozni a szép termésért, azt a választ kaptam, hogy nem kell sokat dolgozni érte, elég ha az ember tavasszal négykézlábra áll a földön, majd ősszel feláll onnét. Addig alaposan kimászhatja magát.

Fekete János hagymatermelő standja.

A tizenhárom faház mellett számtalan nyitott pulton árusítottak érdekes vagy éppen édes dolgokat, a kakasos nyalókától, mézen keresztül – amit ingyen is meg lehetett kóstolni – egészen a festett vagy különlegesen díszített dobozokig, fatárgyakig.
– Egyetlen Hagymafesztivált hagytam ki eddig, de arra igazolásom van az orvosról – nevette el magát Kis László, aki azt mondta, valaha a helyi Lenin Termelőszövetkezetben maga is termesztett vöröshagymát. – Nagyüzemiben is csináltuk, de az igaz a háztáji volt. Szerették azt a németek, akármennyit megvettek belőle – idézte fel a boldog (fiatalabb) éveket a nyugdíjas férfi, aki a dédunokáját hozta ki a rendezvényre.

A gyerekek egyébként unatkozhattak, hiszen délelőtt a körükben népszerű Alma együttes is a színpadra állt, de bábszínházat is játszhattak és számos, különleges játék is próbára tette az ügyességüket.

Az Alma együttes is szórakoztatta délelőtt a gyerekeket.

Az idén az eddiginél is több, összesen 43 bográcsban rotyogott az étel. A versenyzők saját receptjükkel és titkokban tartott mennyiségű fűszerükkel próbálták felülmúlni a többieket, kis marha, ki pedig birkahúst puhítva. A legtöbben saját fejlesztésű tüzet is raktak – mint kiderült, a fa máshogy főzi a húst mint a gázláng, de az sem mindegy, hogy a lángok egy helyen melegítik a bográcsot, vagy szépen akkurátusan a szélét hevítik.

A bográcsok egyike.

Aki megkóstolta a Limara pékség termékeit az alaposan rácsodálkozhatott arra is, milyen ügyesen farag gyümölcsöket a szegedi Tánczos Sándor.

Tánczos Sándor alkotása. Gyümölcsből faragta.

A mai napot az este 10-kor kezdődő tűzijáték zárja, a holnapi program pedig itt olvasható.

Képriportunk: