Makó

Az Esélyek Házát tervezi az apátfalvi óvónő


Korom András – Apátfalva-Magyarcsanád

– Már kinéztem az épületet erre a célra, s szeretném, ha Apátfalván létrejönne az Esélyek Háza, mely nem csak az apátfalvi s magyarcsanádi roma gyerekek és családjaik, hanem az országban élő hasonló sorsban élő felzárkóztatásában segítenek – mondta Szécsi Istvánné.

A ma már nyugalmazott pedagógus 30 évig volt óvónő, ebből 17 esztendőn keresztül vezető óvónőként dolgozott, így beletanult a mélyszegénységben élő gyerekekkel és a családjaikkal való bánásba.

– Nagyon sok cigánygyerek járt a Rákóczi utcai óvodába, s észrevettem, hogy a szülők felnéznek rám, azaz diplomás romaként példakép voltam számukra. Amikor vezető óvónő lettem, megszűnt mindenféle atrocitás az oviban, a szülők többé nem jöttek ide cirkuszolni, s lassan a faluban sem különböztették meg a Rákóczi utcai óvodát a Dózsa György vagy a Maros utcaitól. A szülők két-három évvel később már azzal jöttek hozzám, hogy az általam vezetett intézménybe szeretné beíratni gyermekeiket, azaz bár a másik két oviban is kiváló munkát végeztek a kollégáim, a legszegényebb családok bennünket tartottak a legjobbnak – mesélte tapasztalatait Szécsi Istvánné. Hozzátette: az óvodában folyt pedagógiai munkával elérték, hogy a gyerekek és családjaik is értékelni kezdjék a tanulással megszerezhető tudást.

Az 1990-ben miniszteri kitüntetésben részesült óvónőt néhány évvel ezelőtt felkérte a Nemzeti Etnikai Hivatal, hogy látogassa meg az ország óvodáit. Havonta tizenkét helyszínre utazott el, így pontosan megismerte a problémákat.

Szécsi Isvánné a Tehetséggongozó műhelyről készült füzettel. Tartalmas tábort rendeztek.

– A tapasztalataim alapján született számos javaslatomat megfogadták. Az Emberi Erőforrások Minisztériumában is elfogadták és értékeltek anyagaimat. Amikor legutóbb itt járt Balog Zoltán szakminiszter, azt javasoltam neki, hogy legyen ellenőrzés az iskolákban. Szerencsére hasonlóan gondolkodott, s ettől az évtől lesz is ilyen. Amit egyszer a fejembe veszek, az meg is valósítom, így az Esélyek Házát is megcsinálom. Azt szeretném, ha az ország mind a hét régiójában lenne egy roma óvónő és egy roma tanár, akiknek az lenne a feladatuk, hogy végiglátogassák az iskolákat és az óvodákat, a tapasztalataikat pedig írásba foglalják. E pedagógusok köteléket is jelentenének az iskolák, óvodák és a szülők között, így az utóbbiak, ha úgy értik, igazságtalanság érte gyermekeiket, nem rohannának be, hogy megverjék a tanárokat, hanem a roma pedagógusokkal beszélnék meg sérelmeiket, akik közvetítenék azokat az intézményekhez. A pedagógusok tapasztalatait ide az Apátfalván létesítendő Esélyek Házába kellene, hogy elküldjék, hogy azokat, régiókra bontva az illetékes szakminiszterek közvetlen tőlünk kaphassák meg – tette hozzá Szécsi Istvánné.

S hogy a nyugalmazott vezető óvónőnek óriási a gyakorlata a konfliktusok kezelésben és a felzárkóztatásában, jól bizonyítja, hogy a hetedik éve rendezte meg az általa vezetett Dél-alföldi Roma Diplomások Egyesülete Magyarcsanádon a Tehetséggondozó műhely nevű nyári táborát, melyben magyar, cigány, román és szerb származású gyerekek is részt vettek. Úgy látja, hogy a cigányoknál a legnagyobb problémát az oktatás jelenti, s ezt pedig mindenhol csak helyben lehet megoldani.

– A Dél-alföldi Roma Diplomások Egyesületét 2007-ben azért hoztuk létre, mert azt láttam, hogy azok közül a cigány gyerekek közül, akik az apátfalvi óvodában hozzánk jártak, hiába végeztek tizennégyen egyetemet vagy főiskolát, sokan állás, azaz munka nélkül maradtak. A megalakult érdekvédelmi szervezetnek köszönhetően a régióból mind a 93 diplomát szerzett roma fiatalt el tudtuk helyezni, s dolgoznak tanárként, óvónőként, szociál- és fejlesztő pedagógusként vagy roma referensként. Bár számomra minden embert egyforma, de ha már nagyon kevesen vannak a cigányok közül akik diplomát szereznek, úgy gondolom, hogy nem ártana, ha egy kis pozitív diszkriminációban részesülnének – összegezte Szécsi Istvánné, a Dél-alföldi Roma Diplomások Egyesülete elnöke.