Makó

Makói hagymától gyorsak Kabókék galambjai


Rózsa Virág – Makó

Kabók Antal, a háromgenerációs galambász család legidősebb tagja, apa és nagyapa. Az ötvenes években még gyerekfejjel szerette meg a galambokat.
– Nem volt olyan vasárnap, hogy nem mentünk volna el a galambpiacra. A szomszédban is voltak galambok. A keresztapám postagalambokkal foglalkozott, apámnak adott egyet, vagyis nekem, de hat évesen még mit sem tudtam én ezekről. Akkor, 1950-ben már voltak postagalambjaink. Abban a rendszerben, nem volt ritka, hogy jött a rendőrség és le kellett darabolni a postagalambokat. Nagyon szigorúan vették – idézte fel azokat az időket Kabók Antal, akinek az édesapja a vasútnál dolgozott és azokban az időszakokban, amikor nem tudta elvinni a madarakat versenyezni, akkor sajnos le kell vágni azokat.

Kabók Antal 1968-ban kezdett komolyabban postagalambokkal foglalkozni: – A Kálvária utcán élő Erdei Jani bácsitól hordtam a galambokat, aki komoly postagalambász volt. 300 forintért adta a fiókokat, a kicsiket. Akkor még kőműves tanuló voltam, 4 évig voltak csak galambjaim, mert megkaptam a behívót. Örültek is anyámék nagyon, hogy bevonultam, mert annyi fiókot még nem vágtak, amíg én katona voltam. Amikor leszereltem, még abban az évben megnősültem és kellett a hely, így a galambokat fel kellett számolni. Később ismét voltak, de nem már nem posták.

Kora reggel kezdődik az első etetés.

Éveken keresztül röpgalambokkal, budapesti, szegedi és makói keringőkkel, továbbá más madarakkal is foglalkozott Antal és fia, Gábor. A család eddigi eredményei között szerepel országos csapat első 1984-ben makói magasröptű keringővel a Szél János, Köteles József és Kabók Antal galambjaiból álló csapattal. Egyéniben pedig harmadikok lettek.
Kabók Gábor 2003-ban budapesti magasröptű keringővel országos hetedik helyezést ért el. 2010-ben és 2011-ben kerületi bajnok lett a Kabók dúc postagalambokkal. Országosan 2010-ben 2. helyezett, 2011-ben pedig 3. helyezettek lettek fiatal galamb kategóriában.

– Ezután álltunk át a postagalambászatra. Előtte voltak díszmadaraim, valamilyen tollas állat mindig volt a háznál, hiszen anélkül – úgy tartottam – nem élet az élet. A postagalambászkodás ötlete hirtelen jött. Ez már komolyabb kihívást jelent, de 2005 óta csak postagalambot tenyésztünk. Időben is jobb, ha csak egy fajta van. Minimum napi 2-3 órát kell foglalkozni velük – mondta Gábor, a Kabók család másodgenerációs tagja.

– A postagalamb verseny úgy működik, hogy egy vagy két nappal ez előtt begyűjtjük, elvisszük őket egy adott pontra, ahol felengedjük őket. A postagalambnál az a fontos, hogy minél gyorsabban hazaérjen. A beérkezéskor a dúc ajtajánál lévő elektronikus lap rögzíti a madár chipgyűrűjét. A keringőknél ezzel szemben csak ki kell engedni a röpcsapatot, amely 18-24 darabból áll. Helybe jönnek a bírók és a csapat akkor ér el jobb pontot, ha minél többet, minél magasabban repül. Ha egyszerre jönnek le, azért is bónusz pont jár, de minimum 14-nek egyszerre kell leülni a tetőre.

Kabókék három generációja: Antal, Áron és Gábor.

Kabókék átlagos napja azzal kezdődik, hogy kiengedik a madarakat, kitakarítják a helyüket. Reggel és este is etetnek. Versenyidőszakban tréningre viszik a madarakat. Ott jártunkkor reggel 5-kor kezdték az edzést. Szentesre szállították és reggel 6 órakor engedték ki őket. A csapat 38 perc alatt tette meg a légvonalban 50-55 kilométeres távot Makóra. Szélcsendes időben a postagalambok átlag sebessége körülbelül óránként 70 kilométer, de a széltől és a hőmérséklettől is függ, hogy milyen gyorsak.

Galambjaik diétája a laikus számára meglepetéseket is tartalmaz, hiszen az apróra vágott vöröshagymát és fokhagyma kivonatot tartalmaz. – Az emésztésüknek jót tesz a hagyma. Spenóttal, salátával, káposztával, sörélesztővel, és csíráztatott magokkal egészül ki a Versele-Laga takarmány – árulta el Gábor a galambjaik diétájáról.

Áron, egyik kedvenc postagalambjával. (A szerző felvételei.)

A legifjabb Kabók generációt a leendő középiskolás Kabók Áron képviseli, aki szintén szereti a galambokat és kedvencei is vannak köztük, mégpedig, egy vöröses színű galambcsalád utódai. Ő is be-benézeget a dúcba, de egyelőre még a tanulás és a foci az első a tizenéves fiú életében.

 

Galamb Bermuda-háromszög, 250 ezer eurós galamb és galambrablás

Tavaly értesülhettünk egy igazán érdekes hírről Angliából. Beazonosították ugyanis az észak-angliai Bermuda-háromszöget, ahol rejtélyes módon több száz galamb tűnt már el. A The Daily Telegraph tudósítása szerint az egyik ott rendezett versenyen 232 postagalambból csak 13 ért célba. A helybéliek között több magyarázat is kering. Vannak akik az angol mondák mágneses vonalaira gyanakodnak, mások a környék gyakori esőzéseit okolják, amely a földre kényszeríti a galambokat. Mások szerint egy titkos kémbázis lehet valahol a környéken számolt be a brit újság. De ez nem újdonság a Loch-Nessi szörny világában. A leghihetőbb magyarázat szerint egyszerűen csak arról van szó, hogy egyre több galambot röptetnek a térségben, így gyakrabban lehet azt hallani, hogy egy-egy példány nem tér vissza a dúcba.

A kínai milliomosok galambászati szenvedélye már komolyabb nehézségeket okozhat. A sikeres postagalamb versenyzők felvásárlásának egy kirívó esete tavaly történt, amikor az egyik milliárdos 250 ezer eurót fizetett egy tojóért – írta az MTI 2012-ben. A versenyzők és tenyésztők szerint ez lesz a postagalamb versenyek vége, mivel a tenyésztésre vásárolt példány utódjait már csak egy nagyon szűk kör tudja megvenni.

Ezek után nem csoda, hogy a bűnözés érinti a kisebb tenyésztőket is Nyugat-Európában. A brüsszeli Willy Anquinet galambtenyésztőt kellemetlen meglepetés érte, amikor Noir nevű postagalambját 15 ezer euróért akarta megvásárolni. A fent említett licit árak után, a 75 éves tenyésztő kevésnek tartotta a felajánlott összeget. Pár nappal később a dúcba betörtek és ellopták Noir-t, egy másik galamb szárnyát pedig véletlenül vagy szándékosan eltörték ezáltal véget vetettek versenyzői pályafutásának.