Makó

Makói majálisok: sörbe és virslibe fulladt az eszme


Makó Híradó

30 évvel ezelőtt az ország már hetekkel május elseje előtt ünnepi lázban égett. A párt kiadta az ünnepi jelszavakat: “Éljen és virágozzék a szovjet-magyar barátság megbonthatatlan egysége! Tovább a lenini úton! Éljen a marxizmus-leninizmus! Éljen a szocializmus és a béke!” s a “munkásosztály nagy seregszemléje” előtti napokban elkezdett hullani a kitüntetéseső – természetesen megbízható elvtársaknak, kollektíváknak. A 20 forintos benzin és a 3,60-as kenyér korszakában Borbély Sándorné, a makói pártbizottság osztályvezetője is részt vett azon a vásárhelyi Tisza Szállóban rendezett ünnepen, melyen elsimeréseket adtak áti.

1983. május elsején, a korabeli  tudósítás szerint Makó már kora reggel ünnepi díszbe öltözött, hogy tisztelegjek a dolgozók és fiatalok előtt. A Szegedi és Kálvin utcák kereszteződésében felállított dísztribünről integetett a városi pártszékház elől induló zászlókkal, a párt és államvezetők képeivel, valamint számos léggömbbel felékített tömegnek Tóth Dezső, a művelődésügyi miniszter helyettese, Gyárfás Mihály, a megyei pártbizottság titkára, Bozó Sándor, a megyei pártbizottság vb-titkára, dr. Varga Dezső, a makói városi pártbizottság titkára és dr. Forgó István tanácselnök. De ott voltak mellettük a munkásmozgalom veteránjai, a helyi közélet vezetői, a szocialista munkaverseny kitüntetettjei is. A felvonulást, ahogy a korábbi évtizedekben is, tízezrek nézték végig. És lehetett türelmük, mert a helyi üzemek, gyárak a Vágóhíd, a Kolbászgyár, a Medicor, a Téglagyár, a Béke KTSZ, a Háziipari Szövetkezet, a Hódgép, a Hódiköt, a Szövő KTSZ, a Vas és Fémipari Szövetkezet, a Gépgyár, a Faárugyár, a FÉG, a Taurus munkásai mellett felvonultak a tsz-tagok, az intézmények dolgozói és az iskolások is. Az előbbiek elért eredményeiket számos dekorációval, transzparensekkel mutatták be. Az elvonulók kitüntetéseit, eredményeit a dísztribün szónoka harsogta mikrofonba. A korabeli tudósítás azt is leírja, hogy a hangulatot nagy mértékben emelte, hogy a menet közben folyamatosan pattogós indulókat játszott a városi úttörőzenekar és a szovjet zenekar. Délután a makóiak a Maros-parti üdülőterületen majálisoztak. Itt a transzparensek, zászlók helyett sört és virslit tartottak a kezükben.

Egy, a korabeli jelszavak közül.

Tíz év alatt sokat fordult az idő kereke Kelet-Európában és Makón is. A rendszerváltás után 20-ról egyből 60-ra emelkedett a benzin ára, majd folyamatosan drágult az üzemanyag. Megugrott az infláció és a munkanélküliség, s a korábbi egypártrendszer 1989-ben megbukott, s az MSZMP utódpártokra hasadt. Az elavult, környezetromboló szocialista nagyipar pedig összedőlt. Beköszöntött az ügyeskedők korszaka.

1993. május elseje Makón már csak az idősebbek nosztalgiáztak a múltról. Az akkora két részre hasadt megyei napilap egyik változata címe: “Az eszmét sosem lehet sörbe és virslibe fojtani” is jól jelezte a helyzetet. május elsején a Munkáspárt makói szervezete mintegy 30, idősekből álló csapata megkoszorúzta a Munkásotthon falán lévő emléktáblát. Az Úri utcai épületnél (egyébként ez Pulitzer József szülőháza)  Dégi Imre, a Munkáspárt városi és területi szervezetének elnöke rövid beszédet mondott, felhívta a figyelmet arra, hogy  “május elseje igazi történelmi harci szelleme ma is tovább él.” Aztán Györei Imre: Május napja című versét mondta el a szónok, s az idősekből álló menet, vörös zászlóval a kezében leballagott a Maros-partra majálisozni.

A Taurus május elsejei kocsija. Felmutatták az eredményeket. Fotó Puszta János

Közben azon búsongva, hogy törvénnyel tiltották be a vörös csillag és a sarló-kalapács használatát. A lap tudósítója megszólaltatott néhány ünneplőt is. Schedl Henrik szerint az ország helyzete miatt még aktuálisabb a május elseje, mint a korábbi években. Sajnálta, hogy a megemlékezésre nem ment el a többi baloldali párt, s a szakszervezetek sem. Lakatos Gyula szabász szerint aki eddig felvonult, az most is eljön majd. Győri Szidónia, a Szegények Nemzeti Szövetsége makói elnöke szerint pedig ez a nap már elszürkült, nem jellemzi már a zene és a vidámság.
A Maros-parti majális, a maga kirakodóvásárával, politikamentes lazulássá vált. Tartottak vízisport bemutatót. A nagyszínpadon fellépett az Iado-Jodo Klub, az Írisz táncklub, a Kick-box karate csoport, a Mens-Human együttes, a Velnök citerazenekar, a Maros táncegyüttes, a városi fúvószenekar. Este pedig megkezdődött a Post Wave Day rocktalálkozó, míg a művelődési házban az Alter M. diszkó. A Petőfi Parkban pedig fellépett az eFeMer, a Perfect Name és a Sexepil zenekar.

Újabb tíz év alatt is annyi változott a világ és az ország, mint előtte hatvan év alatt sem. Pártok alakultak a semmiből, majd tűntek a semmibe, robbantásos maffialeszámolásokról szóló hírekhez kellett hozzászokniuk a magyaroknak. A “liberális” szitokszóvá vált, előkerültek az újfasiszták, tiri-tarkává vált a magyar rögvalóság. A benzin ára lassan közeledett a 200 forinthoz, a kenyér is majdnem egy százasba került. És virágozni kezdett a benzinturizmus, a szesz- és cigaretta csempészet is.

2003. május elseje előtt pedig nagyot nézhettek az immár ismét egyetlen megyei napilap olvasói. Április utolsó vasárnapján ugyanis Molnár László, az MSZP helyi alelnöke, újságíró, önkormányzati képviselő javaslatára a szocialista párt koszorúzással emlékezett gróf Návay Lajos országgyűlési képviselőre, akit 1919-ben a tanácsköztársaság, a városba páncélvonattal érkező terrorkülönítménye ejtett túszul (többed magával). A megtorló alakulatként érkezett Lenin fiúk meg is gyilkolták (ahogy túszaik egy részét is, többek holttestét menet közben dobálva a sínek mellé). Koszorúzott Lengyel István, a szocialista párt Makó környéki szervezetének elnöke, Gazdag János szocialista honatya, Szőnyi Erzsébet maroslelei és Buzás Péter makói polgármester. Az utóbbi azt nyilatkozta, hogy örül annak, hogy a makói pártszervezetnek eszébe jutott a megemlékezés, mert ezzel elhatárolta magát a vörösterrortól, hiszen a sem a jobb-, sem a baloldali terror nem elfogadható számukra.
Május elsején a Maros-parti majálison a politika helyett ez alkalommal már teljes egészében a virsli, a sör és a buli vette át a hatalmat, koncertekkel, fellépőkkel. Itt Siket István alpolgármester mondott köszöntőt. Aznap nyitott a strand, délután felléptek a magán zeneiskola növendékei, majd az Acapella Singers, a Báló parkban vendégeskedett a Columbia cirkusz.

Úttörők májusfával, 1979. május elsején. Fotó: Puszta János

Reggel Buzás Péter és Koósz Szilvia diákpolgármester üdvözölte a zászlótól a városházáig tartó, városnapi felvonulókat.
A város napja alkalmából a városházán rendezett ünnepi testületi ülésen Rózsa Istvánné, az Egyesített Népjóléti Intézmény és Pedagógiai Szakszolgálat vezetője, valamint a József Attila Városi Könyvtár dolgozói vehették át a Makó Városáért kitüntetést, Díszpolgári címet azonban ez alkalommal nem adományoztak. Koósz Szilviát Igaz Renáta váltotta a diákpolgári székben. Rech Béla professzor pedig méltatta Marczibányi István munkásságát, akiről ezen a napon nevezték el a (még a régi) fürdő melletti teret.
A Városház Galériában pedig megnyílt Jámborné Balog Tünde művésztanár batikkiállítása.