Korom András-Makó
A borászok Szent Vince-napi, az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban rendezett ünnepségén avatták fel Makó első borlovagját. Sarró Mihálynak persze előbb bizonyítania kellett szőlészeti és borászati felkészültségét, majd a sikeresen teljesített próba után fogadták a Csongrád és Békés megyében működő Szent Vince Borrend új tagjává.
– Utoljára gyerekkoromban húztak rám, igaz akkor a fenekemre. No meg most a borlovag avatáson, igaz miután letérdeltem, csak a vállamra és – stílszerűen – egy szőlővesszővel – mondta a legfiatalabb borlovag.
Miska bácsi azóta foglalkozik komolyabban a szőlők erjedt levével, hogy 25-27 évvel ezelőtt találkozott Török Alajossal a makói kertbarátkör egyik alapítójával.
– Nagyon jó barátságba kerültünk, együtt szerveztük a kör borbemutatóit, versenyeit. Lajossal annyira összejöttünk, hogy egymással versenyeztünk, melyikünk itala a finomabb. Gyakran felhívott, hogy: “Misikém, porzik vesém!”. Aztán átugrott hozzánk, leültünk a lugas alatt és megkóstoltuk egymás borát. Kedvencem a vegyes vörös, de a zöld veltelini és a vegyes fehér is közel áll hozzám. A traminija pedig őneki volt a legjobb. Sokat jártunk versenyekre, így Forráskútra, Mórahalomra, ahol bronzérmesek lett a borom. Igen büszke vagyok, mert a vegyes vörösboromat Várpalota legjobb boráváválasztották. Alajos traminije pedig mindig csúcsbornak számított. Várpalotán nem akarták elhinni, hogy Makón termettek ezek a borok. Pedig itt, főleg az ártérben, olyan jó a talaj minősége és a mikroklíma, hogy gyönyörű szőlő terem. Tóth Feri bácsi helytörténész azt mondta, még a filoxéra előtt, mely 1875 és 1914 között pusztított rendkívüli mértékben, itt termett a legnagyobb szemű saszla – mondta a makói borlovag.
Miska bácsi négy lánc szőlőn gazdálkodik, ezt Török Alajostól “örökölte”. Azelőtt a stranddal átellenben volt 1 hold gyümölcsöse, nagyon sok szőlővel: medinával, kékfrankossal, cserszegi fűszeressel.

Egy kis kóstoló a saját termésből.

– Ezt a gyümölcsöst azonban végül eladtam, mert volt, hogy egy évben kétszer-háromszor is elöntötte a folyó. A mostaniba szőlősbe pedig traminit szeretnék telepíteni – tette hozzá.
S hogy miért a vegyes vörös a kedvence?
– Amikor a tejiparnál dolgoztam ellenőrként, a szekszárdi központi laborba hordtuk bevizsgálásra a mintákat. Gyorsan kiderült, hogy az akkori laborvezető asszonynak van pincészete. Megtudtam, hogy a szekszárdi óvöröst állítólag otellóval színezték, de hiába kérdeztem, egyszerűen nem árulták el, hogy egy hektóba mennyit tesznek belőle, hogy megkapja azt a szép színét, de nem érződjék ki a szőlőfajta jellegzetes színe.
Miska bácsi elosztogatja a saját termését barátai között, s bizony abból jó néhány van, hiszen a borászok mellett azok is közéjük tartoznak, akikkel másik hobbija a főzés hozta össze. Mert a makói borlovag nem csak odahaza forgatja nagy előszeretettel a fakanalat, hanem nemzetközi versenyekre is jár például Lengyelországba vagy Szlovákiába. És eredményesen, amit kupái és oklevelei jeleznek.
– Nem csak pörköltöt készítek, de mindent mást is megcsinálok. A Hagymát is hagymával eszek… című könyvben 5 saját recepttel szerepelek. Én találtam ki például a hagymás pirítóst, hagymával, s tojás is van benne. A Paprika tévében is szerepeltem, Brigittával a műsorvezetővel itt főztünk együtt a makói konyhámban. Külföldről is nagyon sok ismerősöm jár ide, s egyik sem távozik üres kézzel. A nejem szerint én repire készítem a boraimat.
Amikor egy hold gyümölcsössel foglalkozott, volt, hogy 1200 liter bort is érlelt, tavaly viszont nem sok szőlője termett. Mondja: sok munkával jár a borászat, főleg sokat kell mosogatni vele.
– Azt mondom mindenkinek: igaz a mondás, tényleg többet kell a borral foglalkozni, mint az asszonnyal! És nem csak a szőlővel, de még az üres hordókkal törődni kell, különben megecetesedik a bor. Az ugyanis nagyon kényes, abszolút tisztaságot kíván. A hordó ráadásul lopja a bort, ami elpárolgott, utána kell tölteni, az üres hordókat havonta ki kell kénezni.
Hordóit azonban nem pincében tartja, hanem – a makói magas talajvíz miatt – boros kamrában, de természetesen tölgyfa hordókban.

Kamrában erjed a makói bor. A szerző felvételei.

– Betegségnek és szerencsének is köszönhetem, hogy beteljesült az álmom, s borlovag lettem. Mondhatni jókor voltam jó helyen. 6-7 éve már próbálkoztunk Török Alajossal jelentkezni a Szent Vince Borrendbe, de valamiért sosem jártunk sikerrel. Nemrégiben koszorúér elzáródás miatt bekerültem a szegedi klinikára, majd Deszken voltam utókezelésen. Hogy ne unatkozzak, szőlészeti, borászati szakkönyveket olvasgattam, amit észrevett Oláh Károly, az egyik betegtársam. Beszélgettünk a borászatról, meséltem eddigi eredményeimről, munkámról, s arról, hogy régen szeretnék a borrend tagjai közé kerülni, de eddig nem ment. Csöndbe lett erre, majd egyszer csak nekiállt telefonálni, majd azt mondta: Misikém, utána néztek a versenyeknek, s úgy néz ki, hogy föl leszel véve közénk, ugyanis és tagja vagyok a Szent Vince Borrendnek.
Csak akkor hittem el, hogy borlovag leszek, amikor kaptam a meghívót az ópusztaszeri avatásra. Így, s ezt szintén Tóth Feri bácsitól tudom, a város történetében én vagyok az első borlovag.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on google
Google+
Share on linkedin
LinkedIn
Share on pinterest
Pinterest