Makó

Börcsök Attila őrzi Makó néprajzi múltját


 

Korom András-Makó

– Hogyan kezdődött a gyűjtés? – kérdeztem Börcsök Attilától.
– Az első tárgyam a nagymamám menyasszonyi ládája volt. Nagyszüleim apai és anyai oldalról is makói hagymakertészként dolgoztak és hagyományos tárgyi környezetben éltek. Ezek mindennapos használati tárgyak voltak, s láttam, hogy ezért nem sok becsületük, értékük van. Már gyermek koromban érdekeltek a múzeumok, a régi tárgyak, s egyszer csak elkezdtem ezeket gyűjteni a padlásról, a családtól. Olvastam a szakirodalmat, s elkezdtem komolyabban foglalkozni a népi tárgyakkal. Hamarosan érdekeltek a változataik, sorozataik is. Kezdetben csak Makón gyűjtöttem, majd átléptem a város határát. Elmentem Apátfalvára, ahol hagyományos, nívós tárgyi kultúra létezik, majd jött Magyarcsanád, ahol a román és a szerb nemzetiségi anyag bűvölt el – főleg a textíliák..Valahogy így kezdődött a gyűjtés.
– Mikor vált ez szenvedéllyé?
– 1994-ben már rendeztem egy nagyszabású kiállítást a szentesi galériában, ahol már komoly gyűjteményt mutathattam be, hiszen már 3-4 ezer tárgyból állt a gyűjteményem. Magángyűjtőként 2000-ben kaptam meg a szakminisztériumtól a működési engedélyt. Ennek az volt a feltétele, hogy felleltározott műtárgyanyagom legyen. Azóta is leltározok. A törzsanyag a korábbi gyűjtemény, s azóta is folyamatosan vezetem az éves gyarapodást. A minisztériumnak minden év januárjában jelentenem kell ezt, épp úgy, ahogy bármelyik múzeumnak.
– Gyűjteménye melyik része a legkedvesebb?
– A textíliák, melyekből több mint két és félezer van. Megtalálhatók köztük viseleti darabok, szőttesek és hímzések is. De ki kell emelnem a makói menyasszonyi ládákat – az apátfalvi festett fogasokat, a sarokpadokat. És kedvesek nekem a makói és hódmezővásárhelyi kerámiák is.
– Számos használati eszköz is látható a kiállításon. Ezek csak mellékesen kerültek a kollekcióba?
– Nem, hiszen a teljes paraszti kultúrát szerettem volna összegyűjteni. Az ősfoglalkozásnak tekinthető halászattól, méhészettől kezdve a gazdálkodás: növénytermesztés (ártéri szőlőtermesztés, hagymatermesztés) állattartás eszközeit is. De a makói szőttes és fehér hímzés párhuzamait is megkerestem Apátfalván, Magyarcsanádon. Olyan gazdag a fehér hímzés gyűjtemény, hogy településenként lehet vizsgálni a hatást és kölcsönhatást.

A gyűjtő az egyik díszes menyasszonyi ládával. A szerző felvétele

Börcsök Attila azt mondta, munka mellett kevés ideje van, hogy publikációkat is készítsen. A legkorábbi ismert makói menyasszonyi láda 1809-es és a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi, a 1813-ast a makói József Attila Múzeumban található. Az idén került elő – szakmai szenzációként – a második legrégebbi, 1812-ben készült makói menyasszonyi láda, ez Börcsök Attila gyűjteményének része. A bútorok helyreállítását a vásárhelyi Nagy Nándor restaurátor végezte.