Hírek

Ádvent és Karácsony: a két szárny, mely a szívünkig repít


Mint egy pillangó két szárnya: úgy illeszkedik egymáshoz a karácsony és az azt előkészítő ádventi idő. Úgy is mondhatnánk: amilyen az ádvented, olyan a karácsonyod is. Ha túl soká merültünk alá a harsogó, csilingelő, féktelen ünneplő vásári hangulatban, nehéz lesz meghitt pillanatokat felfedezni az ünnepnapok során. “Minden fejben dől el.” – mondogatják egyesek; én inkább úgy fogalmaznék a Biblia szóhasználatával: minden a szívben dől el: “a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt”. (1. Péter-levél 3,4) A keresztény ember nem az ész hideg logikája szerint intézi dolgait, hanem a szívében dönt: az egész embert meghatározó gondolatok, érzések kavargó kavalkádja és legmélyebb meggyőződése alapján. Ádventben is ilyen döntéseket szeretnénk hozni; ezért elcsendesedünk az ádventi koszorú gyertyáinak gyöngéd fényénél, kimondjuk egymásnak a bocsánatkérés és megbocsátás szomjas–őszinte szavait, és a robotoló, rohangászó őrület kellős közepén lelassítunk, hogy az Üdvözítővel együtt mi is emberré lehessünk, egymás szemébe nézhessünk, megcsodálhassuk a rég elfeledettet: a másik szívében rejtőző, védtelen gyermeket.

Így nyer értelmet az ádventi készülődés: egyre mélyebbre hatolunk a szívünkben, hogy egyre emberségesebb döntéseket hozhassunk. Eközben tudatosan megválunk dolgoktól: lemondunk ínyencségekről, kedves játékainkról, kényelmünket szolgáló ruháinkról, használati tárgyainkról, hogy azokkal rászoruló embertársainkat, az ő szívükben didergő gyermeket melengessük a közöny fagyos világában. Majd még mélyebbre megyünk, és önzésünktől, rossz szokásainktól is igyekszünk megválni Isten erejéből, akit segítségül hívunk. És így lépünk át a pillangó szárnyának még színesebb, különlegesebb belső cikkelyébe, ahol már nem önmagunkra, hanem az érkező Istenre figyelünk. Ádvent utolsó nyolc napjának különleges imádságaiban ez az önfeledt várakozás jelenik meg, hogy aztán az önfeledt várakozás önfeledt találkozássá és együttlétté váljon az ünnep pillanataiban.

A keresztény karácsony ehhez hasonlóan nem két napos ünnep, hanem legbensőségesebb értelemben nyolc: az ádventi utolsó nyolc nap tükörképeként, a másik szárny benső cikkelyeként január elsejéig egyetlen hatalmas ünnepünk van, benne sok színnel, népszokással: Nagykarácsony, Kiskarácsony, betlehemezés, regölés, Szent István napja, Szent János napja, Aprószentek, év végi hálaadás, Újév – Szűz Mária, Béke királynőjének napja. Majd a teljes ádvent tükörképeként folytatódik az ünneplés a nyolcadon túl Vízkereszttel és Jézus megkeresztelkedésével. Ahogy december 25-én elkezd fogyni az éjszaka, és növekedni kezd a nappal, úgy fürdik a keresztény ember Krisztus jelenlétének örömében, “aki Felkelő Napunk a magasságból”, szívben ragyogó fény, minden szívek királyának pillangó szárnyú, csodálatos mosolya.

 

Rosner Zsolt máriagyűdi plébános